A bevallási egyenleg
A nappaliban fagyos csend támadt. A vagyonvizsgáló komótosan leült a neobarokk tálaló szélére, felpattintotta a leltárkönyvet, és elrendezte a három különálló papírkupacot.
– Számoljunk csak, Mészáros úr! – mondta a biztos. – Van itt egy üres kerámia persely, egy szobamérleg, három lánctalpas kotrógép, negyvenhat kőolaj-részvény a padláson, és egy kilencvenmilliós árnyékelszámolási számla.
– És a láthatósági mellény! – tette hozzá reménykedve Mészáros. – Az saját beszerzés!
– A láthatósági mellényt levonom a sztrádakoncesszió záróegyenlegéből – bólintott a biztos. – Így a végső elszámolás szerint önnek pontosan nullára jön ki a felhalmozott magánvagyona. Minden más a felbontott szerződés alapján visszaszáll az államra.
Mészáros szeme kikerekedett, megragadta a szobamérleget, és maga elé tartotta, mintha pajzs lenne.
– Nullára?! Hát a húsz év munkája? A tehetségem? A jóisten, a szerencse meg a gyorsabb észjárás?!
– A gyorsabb észjárást a kiterjedt kérdőív tizennegyedik melléklete tartalmazza – felelte a vagyonvizsgáló, miközben felállt, és elrakta a piros tollat. – Egyébként a miniszter úr üzeni, hogy a garázsban hagyott kotrógépekért holnap reggel jön a Magyar Közút. Az aszfaltot pedig köszönik, jól teljesít.
A biztos határozott léptekkel távozott, az ajtó csattanása pedig visszhangot vert a félhomályos csarnokban. Mészáros lassan leeresztette a szobamérleget, és a kanapé felé fordult, ahol a tanácsadó még mindig a párnák között kotorászott.
– Találtál még valamit? – kérdezte Mészáros rekedten.
– Csak ezt a műanyag perselyt, Lőrinc bátyám – mutatta a tanácsadó a repedt kerámiadarabot. – De ha jól látom, a fenekén van egy apró felirat.
Mészáros odalépett, átvette a perselyt, és a lámpa fénye felé fordította. A kopott máz alatt egyetlen áthúzott mondat látszott: ‘Mészáros Csoport – Együttműködünk a mindenkori kormánnyal’.
– Látod? – sóhajtott Mészáros, és óvatosan visszatette a perselyt a neobarokk tálalóra. – Mondtam én, hogy a méretem miatt nem lehet megkerülni. Csak most épp az állam került meg engem.
A cikk politikai szatíra. A jelenetek és magánbeszélgetések fiktívek; nem valódi vagy kiszivárgott beszélgetések, és a szereplőknek tulajdonított, nem nyilvánosan dokumentált mondatok nem valódi idézetek. A történet valós, nyilvánosan megjelent hírekből, eseményekből és megszólalásokból is építkezhet.


