Mint a dominó, dőlt be minden
Egy év leforgása alatt az 55 éves Andrew Blythe akkori feleségénél mellrákot diagnosztizáltak, édesanyja agyvérzést kapott, legjobb barátja pedig öngyilkos lett, miközben ő maga súlyos szív- és májproblémáival küzdött – írja a Daily Star.
A felesége betegsége ugyan átbillentette Andrew-t a holtponton, de nem tudta, hogyan beszéljen róla vagy kezelje azt, csak egyre mélyebbre temette érzéseit.
Nem voltam oda érte, mert én vezettem az üzletet. Nem tudtam vigyázni rá, sem kórházi találkozókra vinni, mert az a másik irány volt. Haszontalannak éreztem magam. Enyém volt az összes pénz és volt egy üzletem, de nem tudtam gondoskodni az egyetlen emberről, akit szerettem
Amíg magánélete összeomlott körülötte, Andrew minden percét felemésztette a munka. A drogokhoz és az alkoholhoz nyúlt, hogy megbirkózzon fájdalmaival. Egy nap, amikor visszahajtott a munkahelyére, Andrew egy kitérőt tett és a lakókocsija felé tartott, kikapcsolta három telefonját, majd mindenki szeme elől eltűnt.
“Az az Andrew soha többé nem menne vissza dolgozni. A depressziótól megnyomorítva végre rájött, hogy el kell fogadnia, hogy segítségre van szüksége” – nyilatkozta akkori önmagáról az Essex Live-nak.
A számlák és az adósságok befutottak, így Andrew búcsút intett otthonának, vagyonának, karrierjének és házasságának is. Hajléktalanná vált és ismerőseinek kanapéján húzta meg magát.
Kapcsolódó cikk
Nem akart többé hajléktalanként élni, beismert egy negyven évvel ezelőtti gyilkosságot
Inkább a börtön, mint a hajléktalanság.
Képes volt felállni
Később segítséget kért a Southend hajléktalan jótékonysági szervezetétől, a HARP-tól, elkezdett felülkerekedni a helyzetén és nekivágott élete helyreállításának.
„Ha valaki felhívott volna, és azt mondta volna, hogy pihen egy napot a depresszió miatt, nem lettem volna nagyon empatikus. Gyengeségnek éreztem. De amikor bevallottam magamnak is, sokkal jobban éreztem magam. Most boldogabb vagyok, mint régen” – mesélte a férfi.
2019-ben mindössze két táskával, két rövidnadrággal és négy inggel fordult a HARP-hoz, akik segítettek Andrew sürgősségi elhelyezésében, mielőtt elköltöztették egy szállóba. Végül most egy közös Southend-i házban lakik.
„Úgy érzem, minden eddiginél nagyobb előrelépést értem el az életemben és a karrieremben is. Kis lépések ezek, de ha a kórházban kapnék munkát, az lenne a legnagyobb eredményem” – mondta, miután jelentkezett egy kórházba portásnak.
Kapcsolódó cikk
Két évig sátorban lakott egy doktorandusz Angliában, a diákjainak sem árulta el, hogy hajléktalan
hallgatóinak sem merte elmondani, hogy egy sátorban él, mert a kutatói és oktatói fizetéséből nem tudja biztosítani a lakhatását.
