A modern hírfolyam és a doomscrolling csapdája
A digitális felületek és a híroldalak algoritmikus szerkezete a velünk született veszélykereső reflexekre támaszkodik. A folyamatos katasztrófa- és válsághírek olvasása, az úgynevezett doomscrolling azért alakul ki könnyen, mert az agyunk riasztórendszere folyamatosan több információt követel a vélt veszély elhárításához.
Mivel a szervezet nem tesz érdemi különbséget a közvetlen fizikai fenyegetés és a képernyőn látott távoli tragédiák között, a stresszhormonok szintje tartósan megemelkedik. Ez a krónikus készenlét kimeríti az idegrendszert, és felerősíti az általános bizonytalanságérzetet.
A folyamatos riadókészültség miatt a jó hírek szinte érdektelennek és súlytalannak tűnnek az elme számára. Az automatikus negatív szűrés így teljesen elzárja a figyelmet a környezetünkben zajló építő és megnyugtató események elől. A neuroplaszticitás révén azonban megvan a mód a teflonhatás megtörésére: pontosan meghatározható, hány másodperc tudatos figyelem szükséges a jó élmények tartós rögzüléséhez.
