Az 1994-es átvilágítási törvény hiányosságai és a kiskapuk
Az első szabadon választott parlament négyéves ciklusának végén elfogadott átvilágítási törvény ahelyett, hogy szélesre tárta volna az archívumok kapuit, szűk keretek közé szorította a vizsgálatot. A jogszabály kizárólag a közéletben meghatározó tisztséget betöltő személyek ellenőrzését rendelte el egy bírói bizottságon keresztül. További kapcsolódó háttéranyagok a Közélet rovatban olvashatók.
Ha a bizottság megállapította egy politikus vagy főtisztviselő hálózati múltját, az érintettnek lehetősége volt csendben lemondani anélkül, hogy a neve nyilvánosságra került volna. Ez a megoldás a társadalmi igazságtétel helyett a politikai elit védelmét szolgálta, és megelőzte a széles körű szembesülést.
A törvény ráadásul nem terjedt ki a gazdasági vagy a médiaszféra kulcsszereplőire, így a hálózati kapcsolatok jelentős része teljesen rejtve maradt a társadalom előtt. A rendszerváltás utáni igazságtétel így már az alapoknál torzult. A megnyugtató megoldás elmaradása után a levéltári struktúra átalakítása hozott újabb jogi és alkotmányossági feszültségeket.
