A korrupció lebontása és a filmes függetlenség ára

A hazai politikai változások megítélésekor a rendező kijelentette, hogy jelenleg a megfigyelő pozícióját választja, és óva int a gyors csodavárástól.

„Megfigyelő pozícióban vagyok. Rendbe tenni egy ennyire korrupt országot csak évek vagy talán évtizedek alatt sikerülhet. Szerintem megvan az akarat rá, hogy normálisabb országban éljünk, és azt érzem, hogy normálisabb is a közeg, optimistábbak az emberek. De türelmesnek kell lenni” – fogalmazott a 24.hu-nak.

Szakmai múltjára kitérve felidézte, hogy az 1957 tavaszán játszódó, az édesapja gyerekkori traumáit feldolgozó Árva finanszírozásánál komoly akadályokat gördítettek elé, miközben szerinte sarlatánok kerültek helyzetbe a magyar filmgyártásban.

Megemlítette, hogy Enyedi Ildikóhoz hasonlóan őt sem tudták teljesen ellehetetleníteni a korábbi rendszerben, de a szakma szélesebb rétegeit súlyos károk érték.

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a rendező a hazai politikai fordulat után határozott döntést hozott a támogatási rendszerről. „A mostani filmterveimet viszont külföldi finanszírozásban valósítanám meg, és nem is akarom leterhelni az új magyar rendszert a saját terveimmel. Próbálok segíteni, ha tudok, de jó ideig nem akarok pénzt elvinni az új filmtámogatási intézményből” – szögezte le Nemes Jeles László.

Az új produkció igazi próbatétele azonban a hírhedt Gestapo-tiszt, Klaus Barbie figurájának megformálása volt. Miként jelenhet meg egy ilyen történelmi bűnöző anélkül, hogy a film a szokványos börtönjelenetek kliséibe csúszna?