A ceruzaharapós kísérlet és az évtizedes vita

A mimikai visszacsatolás elméletének legismertebb alapkövét Fritz Strack és kollégái fektették le 1988-ban egy látszólag egyszerű eljárással. A kísérletben a résztvevőknek egy tollat kellett a fogaik közé szorítaniuk anélkül, hogy az ajkuk hozzáért volna, miközben képregényeket értékeltek. A fogakkal tartott toll mechanikusan aktiválta a mosolygásért felelős izmokat, míg az ajkakkal tartott toll szomorú arckifejezést imitált.

Az eredeti vizsgálat szerint azok, akik kényszerített mosolygó pozícióban tartották a tollat, sokkal viccesebbnek találták ugyanazokat a képregényeket. Ez az eredmény hosszú ideig a pszichológia egyik legfontosabb hivatkozási alapja maradt, alátámasztva a testi érzékelés közvetlen érzelmi hatását.

Az elmúlt években azonban komoly kétségek merültek fel a megfigyelés körül, mivel több független laboratóriumnak sem sikerült pontosan megismételnie az eredeti eredményeket. A módszertani viták végül olyan nemzetközi vizsgálatot tettek szükségessé, amely tisztázta a szándékos és a mechanikusan kikényszerített mozdulatok közti különbséget. A kételyek eloszlatására végül a Many Smiles Collaboration indított vizsgálatot. A Nature Human Behaviour hasábjain közölt, 19 országra kiterjedő kísérlet alapjaiban rendezte át az addigi vitát.