Politikai törésvonalak a dokumentumok nyilvánosságában
A pártpreferenciák vizsgálatakor azonnal láthatóvá válik, hogy az állambiztonsági múlt feldolgozása rendkívül mély árkokat húz a szavazótáborok közé. Míg az ellenzéki formációk szinte egységesen követelik a teljes átláthatóságot, a fideszes bázis jóval elutasítóbb.
A Tisza Párt támogatóinak körében elsöprő, 89 százalékos többség áll a nyilvánosságra hozatal mellett, ami a vizsgált csoportok közül a legmagasabb arány. Ezzel szemben a Fidesz szavazói alkotják az egyetlen olyan politikai közeget, amely többségében ellenzi a dokumentumok hozzáférhetővé tételét.
A fideszes válaszadók 55 százaléka kifejezetten ellenzi a nyilvánosságot, és csupán 45 százalékuk ért egyet a keresőfelület elindításával. Ez az elutasítás összefügg azzal a félelemmel is, hogy a rendszerváltás előtti adatok politikai fegyverként jelennek meg a közéletben.
A felmérés rávilágított arra a körülményre is, hogy a magas támogatottság ellenére az ismeretek rendkívül hiányosak a lakosság körében. Arra a kérdésre, hogy miként írnák le az ügynökaktákat, a válaszadók 60 százaléka nem tudott értékelhető magyarázatot adni, és alig 10 százalék fogalmazott pontosan.
A tájékozottság szintje a Tisza Párt szavazói körében bizonyult a legmagasabbnak, ahol 14 százalék adott pontos választ a fogalmakra. A fideszes válaszadók körében mindössze 7 százalék tudta pontosan meghatározni a szóban forgó iratanyagok valódi természetét.
Az elméleti vitákat hamar felülírta a gyakorlat, amikor a nyilvánosságra hozott iratanyagban hirtelen megjelent Lezsák Sándor neve is. Mi történik akkor, ha a rendszer a diktatúra üldözöttjeit sorolja be az elnyomók közé?
