A Budai Vár kormányzati épületegyüttesének biztonsági protokolljai és a Karmelita kolostor védelmi rendszere az elmúlt hetekben ismét a figyelem középpontjába kerültek, különösen a körzet megerősített kordonjai és a technikai zárlatok kapcsán. Miközben a hatósági eljárások és a politikai tér gyors átrendeződése folyamatos készenlétet követel a korábbi kormánypárt vezetőitől, az egykori miniszterelnöki rezidencia vastag falai között a kríziskommunikáció és a fizikai biztonság kérdései egyre gyakrabban mosódnak össze.

A zárt ajtók mögött zajló válságstábok hangulata a feszült politikai helyzetben ritkán szivárog ki, ám a folyosói fegyelem és a szigorított protokollok fenntartása önmagában is rendkívüli terhet ró a stábtagokra. Amikor a valóság és a szimulált veszélyhelyzet határai elmosódnak, a legapróbb adminisztratív hiba is abszurd láncreakciót indíthat el a védett terekben.

Az egyik sötétített, páncélozott tárgyalóban Orbán Viktor két kézzel támaszkodott a neobarokk kisasztalra, és kimért, atyai szigorral nézett végig a jelenlévőkön.

– Nem babazsúrra jöttünk össze, Áron – szögezte le a volt miniszterelnök, miközben a mutatóujjával a fal mellé hevenyészve felállított, festékszagú acélrácsra bökött. – Ez egy szimuláció. A legrosszabb forgatókönyv. Ha az ember nem tanulja meg börtönkörülmények között is uralni a narratívát, a történelem egyszerűen kicsavarja a kezéből a kormányrudat.

– Viktor, én nem narratívát akarok uralni, hanem a vasat – morogta Orbán Áron, miközben két kézzel megragadta a hegesztett acélrudakat, és teljes testsúlyával megrángatta a szerkezetet, amitől a mennyezeti stukkókról finom mészpor hullott az iratokra.

– Áron, könyörgöm, kíméld a felületet – szólt közbe Forthofer Ágnes, miközben ideges mozdulattal igazította meg a blézerét, és felmutatott egy vastag, műanyag spirálozott paksamétát. – A sajtóközlemény munkacíme már megvan: Nemzeti Reziliencia és Mentális Edzettségi Workshop. Ezzel bármilyen provokációt ki lehet fogni a vitorlából, ha valaki rákérdezne a zárt ajtókra.

– Nem kérdez rá senki, Ágnes, mert nincs bent a sajtó – torkolta le szárazon Orbán Viktor, majd komótosan megigazította a nyakkendőjét. – De az ellenfél kint van. És amíg mi itt a belső erővonalakat húzzuk meg, ők a kapuban leselkednek.

Áron még egyet rántott a rácson, olyan hévvel, hogy a szőnyeg felgyűrődött a bakancsa alatt.

– Ez biliacél, Viktor! Ha ide bejönnek a kommandósok vagy a végrehajtók, ezt egy sima pajszerrel kifordítom a falból! Nem kell ide kommunikációs habverés, csak rendes vasalat!

– A kommunikáció a páncélzat maga, Áron – felelte hűvösen a volt miniszterelnök, de a mondat végét elnyelte a Dunapart felől felvonyító gerjedés: egy megafon recsegése verte vissza a karmelita kőfalait, egyenesen a kordonok irányából.

A megafon visszhangja a kordonok mögül

– Halló, bentiek! Szevasztok, fiúk! Halljátok a nép hangját, vagy már a kartoncellában gyakoroljátok a belső békét? – zendült fel Magyar Péter hangja a terasz felőli ablakok alatt, kíméletlen pontossággal rezonálva a dupla rétegű üvegen.

Orbán Viktor arca meg sem rebbent, csak lassan leeresztette a szemhéját, mint aki pontosan erre a pillanatra várt.

– Látjátok? – intett a kezével. – A provokáció azonnal megérkezik. Ez a gyakorlat éles fázisa. Senki nem néz ki az ablakon.

– De Viktor, ott áll lenn egy kibaszott hangosbeszélővel, és a turisták videózzák! – csattant fel Áron, az ablak felé lépve, miközben öklei fehéredtek a dühtől. – Hadd menjek le, elhajtom a francba az egész bandát a teraszról!

– Nyugalom, Áron, semmi fizikai kontaktus – lépett elé Forthofer Ágnes, és gyorsan a férfi mellkasához szorította a spirálozott mappát. – A protokoll világos: a miniszterelnök úr… bocsánat, a frakcióvezetés jelenleg nem reagál utcai performanszokra. Készítettem egy hárompontos választ arra az esetre, ha a megafonos narratíva áttörné a belső kört.

– Viktor, ez hülyeség – dohogott Áron, a rácsot rugdosva. – Miért zárjuk be magunkat ide önként, ha kint röhög rajtunk a fél Várnegyed?

– Mert a fegyelem a túlélés záloga – mondta halkan, de ellentmondást nem tűrő hangsúllyal Orbán Viktor. – Nem hallgatjuk a cirkuszt. Elrendelem a B-terv aktiválását. Hermetikus zárlat. Teszteljük, meddig bírja a stáb a külvilág zaja nélkül.

A volt kormányfő odalépett a falba süllyesztett acéllemezhez, és határozott mozdulattal lecsapta a vészhelyzeti billenőkapcsolót.

Mély, mechanikus morajlás rázta meg a folyosót, ahogy a nehéz, tűzbiztos páncélzsilipek sziszegve megindultak lefelé a mennyezetből, elvágva a tárgyalót a külvilágtól és a lépcsőháztól.

A fémkapu tompa puffanással ült bele a padlózatba, a reteszek kattanása pedig véglegesen elnémította a lenti megafon recsegését, de amikor Orbán Áron odalépett a zsilip kis kémlelőnyílásához, a vastag üvegen túl meglátta, hogy a külső kezelőpanel képernyője baljós vörösre váltott.