A rusztikus kamra hiánya

A legújabb generációs büntetés-végrehajtási mintaintézet folyosóján még száradt a penészgátló prémium műgyanta, de a hangulat már a lakógyűlések legszebb pillanatait idézte. A falak mentén letisztult, szálcsiszolt acélkorlátok futottak, a padlófűtést halk zümmögéssel szabályozta az automata okosotthon-központ.

– Nézze, Ágnes, ez az egész skandináv minimalizmus egy baromság – kocogtatta meg a fehér falfelületet Orbán Viktor, miközben gyanakvón nézett a mennyezeti LED-csíkokra. – Szép, szép a rejtett világítás, de hova teszi az ember a húszliteres zsírosbödönt? Az hol van betervezve?

Forthofer Ágnes mély levegőt vett, majd megigazította a blézerét, miközben igyekezett úgy tenni, mintha ez egy teljesen szokványos diplomáciai bejárás lenne.

– Elnök úr, ez egy kiemelt biztonsági fokozatú fegyelmi és elhelyezési komplexum – felelte hűvös, szállodaigazgatói kimértséggel. – Itt a napi kalóriabevitelt központilag porciózott vákuumtasakokban szállítja a robotizált folyosói tálca. Nincs zsírosbödön, és nincs kolbásztartó polc sem.

– Na látja, pont ezért vesztettük el a vidéki középosztályt – morogta az ellenzéki Fidesz vezetője, és a cipője orrával megrugdosta a lábazati szegélyt. – Egy tisztességes zárkában kell lennie egy hűvös saroknak. Kampó a mennyezetre a füstölt árunak, alatta a bödön, különben az ember hogy vészeli át a telet? Mégiscsak emberek vagyunk, nem laboratóriumi egerek.

A folyosó távoli végén ekkor felvillant egy vakító, 4K-s LED-fény, és a folyosó visszhangos csendjét azonnal felverte egy pergő, ismerős beszédhang: a szelfibotot maga előtt toló Magyar Péter lépett be a biztonsági zsilipen.