Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján megrendezett budapesti megemlékezéseken ismét a politikai táborok mozgósítási versenye került a fókuszba. Miközben a Kossuth téren állami ünnepséget tartottak Magyar Péter miniszterelnök felszólalásával, a jobboldali ellenzék szimpatizánsai külön helyszíneken gyülekeztek a fővárosban.

Az utcai jelenlét méretének megítélése évek óta a pártpolitikai kommunikáció legfontosabb terepe, ahol a közvetítőkocsik képi világa, a felvonultatott drónok felvételei és a tág határok között mozgó tömegbecslések döntik el a nyilvánosság előtti narratívát. A párhuzamos rendezvények felett megjelent légi eszközök száma miatt a hatóságok külön intézkedési protokollt léptettek életbe.

A valóság és a képernyő közötti feszültség a Duna két partján parkoló közvetítőkocsik sötétjében érte el a forráspontot, ahol a monitorok előtt ülő technikai gárdák már nem a beszédek tartalmával, hanem a látószög geometriájával küzdöttek.

– Látom a pázsitot, bazmeg! – üvöltött a monitorra a kormánypárti stáb vezető operatőre, homlokát a műszerfalhoz verve. – Mi az, hogy látom a füvet a harmadik sor után? Ki engedte meg a fűnek, hogy zöldelljen?

– Főnök, ha elöl állnak százan, hátul meg kettő, akkor a fű látszani fog – jegyezte meg fásultan a képmérnök. – Nem hoztak elég nyugdíjast a buszok.

– Akkor tekerd fel a halszemet! Nyolc milliméter, azonnal! Torzítsd el a teret, mint a Csillagok háborújában! Legyen a tér görbe, a kisszék meg nézzen ki úgy, mint a Hősök tere!

– De Zoli, a halszemen a bácsi feje akkora lesz, mint egy lufi, a mögötte álló kuka meg egy egész tribünnek hat.

– Pontosan ez a nemzeti minimum! – csapott a pultra. – Sakktábla-alakzatba állítani a statisztákat, másfél méteres résekkel! És engedd fel a nehézdrónt a Millenáris fölé, mielőtt a túloldal meglátja az űrt a bal szárnyon!

A vezérlőpult bal felső monitorán ekkor egy villogó zöld ikon tűnt fel a Duna felől: egy fürge, illegálisan módosított quadkopter szelte át a rakparti légteret, egyenesen a kormánypárti szektor holttere felé tartva.