Orbán Viktor hermetikusan lezárta a Karmelitát, majd kiderült a biztonsági kód kínos titka

A dominóhatás és a mesterkulcs csodája

A tárgyalóban fojtogatóvá vált a csend, amelyet csak Áron nehéz zihálása és a kijelző monoton csipogása tört meg.

– Két percünk van a teljes zárlatig – motyogta Forthofer Ágnes, miközben a nyakán kigombolta a legfelső gombot. – Ezt a válsághelyzetet nem tudom konszolidált narratívába illeszteni, elnök úr. Ha itt talál ránk a katasztrófavédelem, a sajtó darabokra szed minket.

– Nyugalom – mondta Orbán Viktor, de a hangjából most először hiányzott a megszokott magabiztos fölény. – Gondolkodjunk logikusan. Ki építette ezt a szimulációs díszletet ide a szobába?

– A pártrendezvényes srácok – felelte Áron, a rácsot támasztva. – Akik a Harcosok Klubja díszleteit csinálták tavaly a csarnokban. Azt mondták, erős cucc, bírni fogja.

– És honnan hozták a zárakat? – fordult felé a volt miniszterelnök.

Áron bambán pislogott, majd a zsebébe nyúlt, ahonnan előhúzott egy darab gyűrött, zsíros papírcetlit, amire ceruzával volt felírva valami.

– Azt mondta a raktáros, hogy a digitális zsilipet összekötötték a díszletrács vészkapcsolójával, hogy egyszerre nyíljon a szimuláció végén. Ideadta a kódját, de azt hittem, az a büfé kártyájának a PIN-je.

Forthofer Ágnes kikapta a papírt a férfi kezéből, és döbbenten meredt a négy darab nullára.

– Négy darab nulla? – sikoltott fel a kommunikációs szakember. – Erre csináltunk háromhetes biztonsági felkészülést?

– Üsd be, Ágnes, ne elemezd – szólt rá halkan Orbán Viktor.

A nő remegő ujjakkal bepötyögte a négy nullát a vörösen villogó falpanelbe. A hidraulika felnyögött, a reteszek hosszas sziszegéssel visszahúzódtak, és a nehéz acélkapu lassan, méltóságteljesen felemelkedett, utat nyitva a huzatnak és a folyosó hűvös levegőjének.

A huzattal együtt a nyitott teraszajtókon át beáradt a Dunapart friss őszi szele, és vele együtt tisztán behallatszott a megafon utolsó mondata.

– Na látjátok, nem is olyan nehéz kijönni a fényre!

Orbán Viktor lassan kisétált a nyitott zsilip alatt a folyosóra, végigsimított a zakója hajtókáján, majd visszanézett a lihegő testvérére és a papírjait szedegető tanácsadóra.

– Ágnes – mondta szárazon, a legkisebb zavar nélkül. – Írja meg a közleményt: a belső reziliencia-tréning sikerrel zárult, az ellenállási képességet maximális szinten igazoltuk.

– És a díszlet, elnök úr? – kérdezte Forthofer a folyosóról visszanézve.

– A díszlet marad – felelte a volt miniszterelnök, és elindult a lépcsőház felé. – Úgy látom, Áronnak szüksége lesz még pár edzésre, mielőtt igazi acéllal találkozik.

A cikk politikai szatíra. A jelenetek és magánbeszélgetések fiktívek; nem valódi vagy kiszivárgott beszélgetések, és a szereplőknek tulajdonított, nem nyilvánosan dokumentált mondatok nem valódi idézetek. A történet valós, nyilvánosan megjelent hírekből, eseményekből és megszólalásokból is építkezhet.