A nagy visszatéréshez előbb ki kell találni, honnan jött vissza

– Honnan tértem vissza? – kérdezte Orbán.

– Politikai értelemben.

– Végig itt voltam.

– Tudom.

– Öt hónap telt el.

– Tudom.

– Nem voltam Elbán.

– Napóleont most inkább ne.

– Miért?

– Waterloo.

– Jogos.

Orbán tovább nézte a posztot.

– „Csapjunk a lovak közé.”

– Jó.

– Hatvanpusztán van ló?

Rogán becsukta a laptopot.

– Hagyd abba.

– Csak zoológiailag ellenőrzöm.

– Közmondás.

– Zebrák közé nem lehet?

– Nem.

– „Csapjunk a zebrák közé.”

– Viktor.

– Jó, jó.

Orbán félretette a telefont.

– Mi legyen a választási vereséggel?

– Tiszteletben tartjuk.

– Ez kevés.

– „A magyar emberek új politikai helyzetet teremtettek.”

Orbán felnézett.

– Ez jó.

– Tudom.

– Nem mondja, hogy mi vesztettünk.

– Nem.

– De azt sem mondja, hogy ők nem nyertek.

– Pontosan.

Orbán gépelni kezdett.

„A magyar emberek új politikai helyzetet teremtettek, amelyet tiszteletben tartunk, de…”

Megállt.

Rogán várta.

– „…Magyarország nem lehet Brüsszel gyarmata.”

Mindketten nézték a mondatot.

Rogán lassan bólintott.

– Megérkeztünk.

Egy órával később már hat oldal készen volt.

Rogán végiggörgette.

Brüsszel.

Gyarmat.

Újkommunisták.

Nemzeti tulajdon.

Szuverenitás.

Harc.

Még több harc.

Aztán megállt.

– Baszd meg.

Orbán felnézett.

– Mi?

– Kifelejtettük Ukrajnát.

Orbán arcán nem látszott meglepetés.

Rogán ebből rögtön megértette, hogy nem feledékenységről van szó.