Ukrajna ezúttal lekerül a főmenüről
– Tudom – mondta Orbán.
– Háború sincs.
– Tudom.
– Szándékosan?
– Igen.
Rogán letette a kezét a billentyűzetről.
– Miért?
Orbán a közvélemény-kutatásokra nézett.
– Győr.
– Már megint?
– Ott kipróbáltuk.
– Mit?
– Ukrajna mindenre.
– És?
– Fütyültek tovább.
Rogán elmosolyodott.
– A saját táborban működött.
Orbán legyintett.
– Tóni, a saját táborban az is működne, ha kimennék húsz percre, ennék egy pogácsát, aztán azt mondanám: boldog karácsonyt.
– Szeptemberben?
– Még jobb. Három napig magyarázná mindenki.
Rogán elnevette magát.
– Akkor mi a baj Ukrajnával?
Orbán elkomolyodott.
– Kezdik unni.
– Mit?
– Hogy minden kérdésre ugyanaz a válasz.
– Tavaly működött.
– Tavaly a repülőrajt is működött januárban.
Csend.
Orbán az egyik kutatásra mutatott.
– Lakás. Fizetés. Élelmiszer. Egészségügy. Ezek érdeklik őket.
– És ezekre mit mondunk?
Orbán ránézett.
– Hát azért egészségügyet ne.
Rogán felnevetett.
– Ezt odakint semmiképp.
– Tóni, attól, hogy hatszor kimondom Ukrajnát, még nem lesz olcsóbb a kenyér.
Rogán abbahagyta a nevetést.
– Ez veszélyes mondat.
– Miért?
– Mert érthető.
Orbán bólintott.
– Akkor marad köztünk.
– Ukrajna egyszer?
– Egyszer.
– Háború?
– Fél mondat.
– Hogy van fél mondat háború?
Orbán diktált:
– „A háborús helyzet következményei miatt Brüsszel…”
Rogán vigyorgott.
– Négy szó után visszaértünk Brüsszelhez.
– Azért valamit még tudok.
A beszéd elkészült.
Már csak egyetlen próba maradt: vajon működik-e akkor is, amikor Orbán tényleg kimondja.