Diplomáciai mentesség és az 1946-os New York-i egyezmény keretei
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a sajtóban már korábban felmerült, hogy a nemzetközi tisztség révén biztosítanának mentességet a volt miniszterelnöknek. A felmerülő garanciák kapcsán az ENSZ kiváltságairól és mentességeiről szóló 1946-os New York-i egyezmény 19. szakasza rögzíti, hogy a főtitkár a diplomáciai képviselet-vezetőkkel, vagyis a nagykövetekkel azonos mentességet és kiváltságokat élvez. A védelmi keretet az ENSZ Alapokmányának 105. cikke, valamint a Bécsi Diplomáciai Egyezmény rendelkezései határozzák meg.
Kende Tamás kifejtette, hogy abban a kérdésben nincsen vita a nemzetközi jogban, hogy a hivatali feladatok ellátásához fűződő cselekmények kapcsán abszolút mentesség illeti meg a tisztségviselőt. Ez a fajta intézményi garancia biztosítja a szervezet legfőbb diplomatájának független feladatellátását.
A szakértő azonban rámutatott a helyzet legérzékenyebb pontjára: egyáltalán nincs nemzetközi konszenzus arról, hogy ez a diplomáciai mentesség a tisztségviselő saját országában, a megbízatás kezdete előtt elkövetett cselekményekre is kiterjed-e. Az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság például azon az állásponton van, hogy ilyen esetekben nem jár védelem.
Az ELTE docense hozzátette, hogy miközben bizonyos államok tágabb védelmet ismernek el, és a korábbi magyar álláspont is a teljesebb mentesség felé hajlott, a kérdés jelenleg „nem egy száz százalékig eldöntött kérdés”. Emiatt egy volt tisztségviselő elleni eljárás kimenetele jogilag megosztja a szakmát.
Ráadásul az egyezmény 20. szakasza értelmében a mentesség nem a személy privát érdekét, hanem kizárólag a világszervezet működését szolgálja, így annak feloldására a Biztonsági Tanács jogosult.
A döntéshez a Közgyűlés elé kerülő hivatalos ajánlás szükséges, de a Biztonsági Tanács zárt ajtói mögött lezajló straw pollok sorsa egészen más szabályok szerint dől el.
