A Biztonsági Tanács labirintusa és az állandó tagok vétójoga
Az ENSZ-főtitkár kinevezése szigorú kétlépcsős folyamat, amelyben a kinevezés joga a Közgyűlésé, ezt azonban minden esetben meg kell előznie a Biztonsági Tanács hivatalos ajánlásának. Kende Tamás nyomatékosította, hogy a Közgyűlés nem választhat meg olyan személyt, akit a tanács nem ajánlott.
A testületben a döntés érdemi határozatnak számít, vagyis a tizenöt tagból legalább kilencnek igennel kell szavaznia az eljárás sikeréhez. Emellett elengedhetetlen feltétel, hogy az öt állandó tagállam – az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Kína és Oroszország – egyike se szavazzon nemmel.
A nemzetközi jogász kiemelte, hogy amennyiben bármelyik állandó tag nemmel szavaz a döntés során, „ez gyakorlatilag vétójogot jelent”. Emiatt a végső döntést hosszas egyeztetések és informális próbaszavazások, úgynevezett straw pollok sora készíti elő a zárt ajtók mögött.
Kende Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a mostani kiválasztási folyamatban már hat ilyen informális próbaszavazás lezajlott, és valamennyi esélyes jelölt elbukott, mivel legalább két állandó tag ellenezte őket. Ez a diplomáciai patthelyzet vezetett oda, hogy újabb nevek kerülhettek a tárgyalóasztalra.
A folyamatot nehezíti a kontinensek közötti íratlan rotációs elv is, amely alapján most a latin-amerikai régiónak kellene jelöltet adnia, miközben az állandó BT-tagok hagyományosan nem állítanak saját jelöltet.
A felmerülő tervre Donald Tusk és Andrij Szibiha ukrán külügyminiszter is éles hangon felelt. Megnyilvánulásaik pontosan megmutatták, mekkora nemzetközi ellenállásba ütközne a felvetés.
