A hetek óta tomboló extrém hőség és a történelmi csapadékhiány nemcsak a mezőgazdaságot vágta földhöz, hanem az ország energetikai szívét is megbénította. A Duna vízszintje olyan mélyre süllyedt, hogy a paksi atomerőmű – amely normál körülmények között Magyarország villamosenergia-termelésének mintegy egyharmadát biztosítja – kénytelen volt drasztikusan visszavenni a kapacitását, és a termelése alig több mint 10 százalékra esett vissza. A természeti katasztrófa azonnal felszínre hozta a magyar atomenergia legsúlyosabb tervezési hibáját, hiszen a szomszédos Romániában a hűtővíz hiánya miatt a hatóságok csütörtökön már kénytelenek voltak teljesen leállítani a cernavodăi erőmű második, egyben utolsó működő reaktorát is.
A helyzetet látva Magyar Péter miniszterelnök nyíltan kétségbe vonta az orosz állami atomóriással, a Roszatommal kötött megállapodás létjogosultságát. A kormányfő rámutatott arra a felelőtlen tervezésre, amely a klímaváltozás korában egy folyóvízre utalt technológiára alapozta az ország jövőjét: „Ezeket a terveket annak ellenére fogadták el, hogy a világon már nem épülnek olyan atomerőművek, amelyek nem zártkörű hűtőrendszerrel működnek, és ennyire ki vannak téve a környezetnek”.
Két betongödör 1000 milliárdért és a Paks II. beruházás kudarca
A politikai és szakmai vita órák alatt csapott át nyílt diplomáciai konfliktusba Moszkva és Budapest között. Alekszej Lihacsov, a Roszatom vezérigazgatója magabiztosan arról beszélt, hogy az orosz állami vállalat a tervek szerint halad a 2 új reaktor megépítésével, az 5-ös blokk betonozási előkészítése több mint 80 százalékban kész, a 6-os blokk munkái zajlanak, a berendezések gyártása pedig folyamatban van. Lihacsov hangsúlyozta, hogy „Készen állunk a párbeszédre”, és azt állította, hogy a Roszatom semmilyen hivatalos kérdést vagy jelzést nem kapott az új magyar kabinettől.
Kapcsolódó cikk
A miniszterelnök alig néhány órával később egy budapesti sajtótájékoztatón zúzta porrá az orosz sikernarratívát. Emlékeztetett arra a nyers tényre, hogy az eredeti szerződés szerint a 2 új reaktornak már 2024-re üzembe kellett volna állnia, ehhez képest Magyarország eddig nagyjából 1000 milliárd forintot, azaz mintegy 2,8 milliárd eurót fizetett ki egy olyan telephelyre, ahol a valóságban alig van több egy raktárépületnél és „két nagy betongödröt” sikerült összehozni. A kormányfő leszögezte: „Nem igazán látom, hogy betartották volna a szerződést”, hozzátéve, hogy a kormány a projekt teljes körű átvilágítását végzi, amely a finanszírozási hitelekre és az elhibázott hűtési mechanizmusokra is kiterjed.
Aszály a Dunán és az orosz évszázad üzletének vége
A vizsgálat megindítása a 16 éven át épített keleti nyitás legfőbb bástyáját dönti le. Orbán Viktor még 2014-ben Moszkvában állapodott meg Vlagyimir Putyinnal a bővítésről, amelyet egy 10 milliárd eurós orosz állami hitelkerettel bástyáztak körül, majd 2 évvel később a fideszes vezérkar büszkén az „évszázad üzletének” titulálta a paktumot. A szoros partnerség még Ukrajna 2022-es orosz lerohanását is túlélte, sőt Szijjártó Péter volt külügyminiszter még idén márciusban is azzal dicsekedett a kiszivárgott felvételeken, hogy orosz vezetőkkel tárgyalva sikeresen vetetett le egy Pakshoz köthető bankot az uniós szankciós listáról.
A Duna apadása és az elszálló költségek azonban bebizonyították, hogy az évtizedes orosz függőség nem olcsó energiát, hanem kiszolgáltatottságot és fenntarthatatlan milliárdos kiadásokat hozott.
A kormány most asztalra teszi a szerződések jogi felbontásának lehetőségeit, véget vetve annak a korszaknak, amelyben a nemzetstratégiai döntéseket a moszkvai érdekek határozták meg – számolt be a fordulatról a Politico.
Az energetikai és jogi szakértőkből álló kormányzati munkacsoport a következő hetekben véglegesíti a jelentését a szerződésszegések mértékéről és a felvett orosz hitelek törlesztésének felfüggesztéséről, miközben a Duna mentén továbbra is rendkívüli vízgazdálkodási intézkedésekkel próbálják életben tartani a meglévő blokkok hűtését.
