Petőfi halálával kapcsolatban a mai napig élénk viták folynak – a hivatalos állásfoglalás az, hogy meghalt a segesvári csatában, a holtteste viszont nem került elő, ez pedig kiváló táptalajt ad más elméleteknek is. Talán az egyik „legnépszerűbb” elmélet az, hogy Petőfit a segesvári csata után Szibériába, Barguzinba hurcolták hadifogolytáborba és ott élt élete végéig. Vannak, akik tudni vélik, hogy teljesen új életet kezdett, megházasodott, sőt, még orosz nyelvű verseket is írt.

A szibériai elmélet annyira népszerű, hogy akadnak Facebook-csoportok is, ahol kifejezetten ezzel foglalkoznak. Egy ilyen csoportban tűnt fel egy bejegyzés, amit egy Kocsis Kati névre hallgató személy tett közé. A bejegyzése írója állítása szerint gyermekként hallotta édesapjától azt a történetet, miszerint a nagyapja, aki hadifogolyként került Szibériába, maga is járt Petőfi Sándor feltételezett sírjánál. A nagyapát személyesen már nem ismerhette, de a családi emlék élénken él benne. Érdemes felidézni egy másik, hasonló szellemiségű történetet, amely egy Szlovákiában élő család emlékezetében maradt fenn. A malackai (Malacky) Hallon család szerint az első világháború idején Hallon Jozef, hadifogolyként került Szibériába és többször is járt fogolytársaival Petőfi sírjánál. Táboruk a Vengerszkája (Венгерская – a szó oroszul „magyar”-t jelent, jelenleg viszont nincs ilyen nevű település Oroszországban) nevű településen működött, ahonnan nemzeti ünnepek idején látogatták meg a költő sírját – verseket szavaltak, énekeltek, így tisztelegtek Petőfi emléke előtt.

Egyszer még egy nő is felkereste őket, aki magát Petőfi leszármazottjaként mutatta be (unokaként vagy dédunokaként) és üzenetet is küldött Magyarországra:

„Itt élt Petőfi Sándor, és ma is élnek itt az ő leszármazottai.”