Metaforák, újságírói munka és a GYHG-ügy háttere
A vádlottak védelmét ellátó Kummer Ákos ügyvéd határozottan visszautasította a rágalmazás vádját és a kért szankciókat. A tárgyaláson kifejtette, hogy teljes mértékben túlzó és megalapozatlan volt büntetőtelepi végrehajtást kérni egy közéleti vita miatt. „Őszintén megmondom, én szégyellem magam ezért” – jelentette ki a védő a bíróságon, utalva arra, hogy a sajtó képviselői csupán a feladatukat végezték, amikor beszámoltak a polgármester nyilvános reakciójáról.
A védelem jogi érvelésének kulcseleme az volt, hogy Pintér Bence szavai nem konkrét tényállítások voltak, hanem stilisztikai eszközök, politikai véleménynyilvánítások és metaforák. A védő rámutatott, hogy a „húsos fazék” kifejezést nem lehet szó szerint, tényszerű tényállításként értelmezni, hiszen az egy ismert közéleti fordulat. Ennek megfelelően bűncselekmény hiányában a rágalmazás törvényi feltételei sem valósulhattak meg.
A jogi vita gyökere egy korábbi közösségi bejegyzésre nyúlt vissza, amelyben maga Németh Zoltán kérdőjelezte meg a GYHG működését. A volt fideszes politikus azt firtatta, miért egy magáncég végzi a hulladékszállítást privatizált, majd visszabérelt teherautókkal. Erre a felvetésre válaszolt Pintér Bence a vitatott mondattal, rámutatva arra, hogy a korábbi kormánypárti vezetés hosszú évekig tétlen maradt a helyi lakosokat érintő ügyben. A döntéshozatal során a bíró részletesen kitért a volt tisztségviselő jogi státuszára és a közügyek megvitatásának kereteire. A szóbeli indoklás pontosan rögzítette, hol húzódnak a nyilvános kritika elviselésének határai egy volt politikus esetében.
