A Platon Karataev három részben csöpögtette a rajongóknak az első nagylemezüket. November 30-án pedig lehull a lepel a Kuplungban. A zenekar tagjaival beszélgettünk többek között Bon Iver-playlistről, Shakespeare-ről, a Sri Lanka-i árvíz károsultjairól és természetesen az új korongról.

Hirdetés

ContextUs: Gergő, láttam, a For Emma című Bon Iver-albumról pakoltál egy számot a playlistedre. Szereted a későbbi (pl. a legújabb) albumait is? Terveztek valaha annyira rácsúszni az autotune-ra, mint Justin Vernon?

Gergő: Számomra nagyon inspiráló Justin Vernon munkássága, teljesen más okokból kifolyólag mindhárom lemezét nagyon szeretem. A 22, A Million is nagy hatással volt rám, főleg az, ahogyan élőben előadja ezeket a számokat. Azt nem tudom, hogy valaha a Platonnal el fogunk-e mozdulni mi is ilyen irányba. Egyelőre az első lemezt írtuk meg teljesen, a második album pedig már körvonalazódik, és az egy kicsit más lesz, mint a For Her. Engem mindenképpen érdekelne egy kísérletezősebb irány is, de lehet, hogy más keretek között fogok ebben elmélyülni.

ContextUs: A Dandelion Dress a felnőttkor és a gyermekkor közötti hintázásról szól. Szerintetek mi a legnehezebb dolog a felnőtt korban, és amit a gyermekkorból a legjobban még most is magatokban hordoztok?

Gergő: A felnőttkorban, ami a legnehezebb, az a legjobb dolog is egyben: minden felelősség rajtunk van, ami olykor nyomasztó lehet, de ugyanakkor erre módunk van lehetőségként is tekinteni, ami felszabadító érzés. A gyermekkorból talán a világra való állandó rácsodálkozás maradt meg leginkább.

Sebő: Nekem az a legnehezebb, hogy folyamatosan készen kell állni bármilyen feladatra. Nincsenek szünetek és kibúvók. Én szeretek elmélázni, bolyongani és bambulni, ezt hoztam magammal. Néhány hirtelen tudatállapot-módosítást. A gyerekek ebben zseniálisak.

/ Fotó: Komróczki Diána

ContextUs: Szintén a Dandelion Dress kapcsán merült fel, hogy a címet Gergő Keats-korszaka inspirálta, mikor is egy versen megakadt a szeme a „pitypang” szón. Milyen képeket használtok leggyakrabban a dalaitokban?

Gergő: Minden dalszövegnek megvan a maga története és külön motívumvilága. A legtöbb mögött ott vannak az irodalmi hatások, és általában ezeket vegyítem a saját érzéseimmel, gondolataimmal.

ContextUs: Mondanál konkrét irodalmi hatásokat?

Gergő: Több helyről merítek, a The Season of Singingre például hatással volt Maslow, Fromm, Shakespeare, az Énekek Éneke és Rumi is, viszont érdekes, hogy pont egy lisszaboni falfirkából származik az a mondat, ami számomra talán legjobban összefoglalja a számot. Bár az is igaz, hogy ennél a dalnál egy tudatos döntés volt, hogy ezekhez a forrásokhoz nyúltam, mert itt éreztem a leginkább azt, hogy egy nálam sokkal nagyobb dolgot szeretnék megfogalmazni, amire az én szókészletem jelenleg kevés.

Más számokban is ott vannak az irodalmi utalások, többek között Gárdonyi, József Attila, Radnóti, Ady, a már említett Keats vagy éppen Kundera is hatott a szövegekre.

A Lady Macbeth a Shakespeare dráma motívumait hordozza magán, illetve pont ezt a darabot néztem színházban, amikor a dalt ihlető események megtörténtek, tehát más síkokon is van kapcsolódás. Mindig változó, hogy mi érint meg, mi mozgat meg bennem valamit, mivel tudok rezonálni. Van, hogy csak egy szó, de lehet egy motívum vagy egy teljesen másik jelentés is, amivel párhuzamot tudok vonni. Emellett olyan is előfordul, hogy egy sort változtatás nélkül idézek, és úgy illesztem be a szövegbe. Nagyon élvezem a dalszövegírást is, számomra ez a rész ugyanannyira fontos, mint a dalszerzés, mert így tud együtt lélegezni a kettő. Egyik sem lenne meg a másik nélkül, mert ezek a szövegek versként nem állnák meg a helyüket, a dallamok pedig üres sorokkal feltöltve csak botladoznának.

ContextUs: A Season of Singing számotok bevételét a Sri Lanka-i árvíz károsultjainak ajánljátok. Meddig jutott el a klip fundraising híre?

Gergő: Nem kaptunk visszajelzést ilyen oldalról, viszont az is igaz, hogy nem volt komoly kampány az egész mögött, szóval nem jutott el annyira sok emberhez a klip. Sajnos nem vagyunk jártasak abban, hogy miképpen lehetne egy ilyen kezdeményezést minél több emberhez eljuttatni, inkább egy gesztusnak szántuk. Ha csak felhívta néhány ember figyelmét az ottani helyzetre, és valaki akár adományozott is, már megérte.

ContextUs: A For Her egy kapcsolat elgyászolását jeleníti meg. Melyik stációban vagytok most? A nyugodt vokáljaitokból ítélve ez az izolációs szakasz. Javítsatok ki, ha tévedek!

Gergő: Az egész folyamat lezajlott abban az egy évben, amikor a számok íródtak, így már mondhatjuk, hogy véget ért. Az izolációs szakasz még nagyon az eleje, de a lemez majd végigmegy mindegyik fontos állapoton, a depressziótól kezdve a haragon át az elfogadásig. Amúgy pedig ha mindenképpen ragaszkodunk ehhez a tipológiához, akkor kicsit összefolynak ezek a stációk, mivel pl. az Elevator című szám tagadással kezdődik, depresszióval folytatódik és elfogadással ér véget, szóval egy számon belül is írhat le ívet a folyamat. Nem is lehet erre egy sablont ráhúzni, mindenki máshogy éli meg.

ContextUs: Inkább cserélnétek el egy napot a múltatokból, vagy látnátok egyet előre a jövőtökből?

Sebő: Én egy olyan ember vagyok, akit mélyen foglalkoztat az elmúlás, és sokat dolgoztam azon, hogy ne azt lássam mindenben, ami körülvesz. Ez nem szomorú, inkább keserédes állapot, de lelassítja az embert, nem engedi a jelenre koncentrálni.

Most minden szempontból pörög az élet körülöttem, és sokkal jobban foglalkoztat a jövő.

Úgy gondolom, ezt a banda nevében is elmondhatom magunkról. Várjuk, hogy mit hoz az előttünk álló időszak, mi lesz velünk a nagylemez után, merre és meddig tudunk eljutni. Most azt mondom, inkább látnék egy napot a jövőből, de talán izgalmasabb az egész, ha nem tudom, mi fog történni, csak gyermeki izgalommal várom.

ContextUs: Milyen, amikor harag van a dalokban? Vagy csak simán bennetek? Számíthatunk ilyesfajta feldolgozásra később?

Gergő: A harmadik blokkban jön ki a Lady Macbeth című számunk. Én úgy érzem, hogy abban lett levezetve minden harag a téma kapcsán, szinte minden dühöm ott csapódott ki. Természetesen a harag és a düh érzése megkerülhetetlen egy ilyen folyamat során, így nem is lett volna hiteles, ha csak ezzel a melankolikus vonallal elintéztük volna az egészet. Volt még egy-két dühösebb számötletem, azonban ezeket végül zeneileg nem tartottam elég erősnek, így mindent a Lady Macbeth-be tettem bele.

Sebő: És mivel én szoktam énekelni ezt a dalt, fontos volt, hogy átérezzem ugyanazt, amit Gergő, amikor ez az ötlet megszületett. Ebben a dalban mint dalszerző szinte egyáltalán nem vettem részt, de közel áll hozzám a szöveg: jól ismerem Gergő személyes történetét ezzel kapcsolatban, és én is voltam korábban hasonló szituációban. A hangulat lenyomata megvan az én lelkemben is, így azt hiszem, itt tényleg érezhető lesz a düh az énekhangomon.

ContextUs: Úgy érzitek, hogy a három részre kapott For Herrel közelebb kerültetek önmagatokhoz? Hogyan zajlott ez az evolúció?

Sebő: Igen, én úgy érzem, ezzel a nagylemezzel zárul le igazán az ismerkedés szakasza az együttes életében.

Az egy hosszú és sokszor keserves út, amit megteszünk a For Her megjelenéséig. Bár néha úgy tűnik, mintha csak pár hónappal ezelőtt lett volna, hogy ülünk a hálószobám parkettáján Gergővel, egy üveg vörösborral és nulla tapasztalattal.

Egy-egy megkapó riff hangzott el néhány ígéretes szövegfoszlánnyal. Már az is hatalmas dolog volt számunkra, hogy Soma csatlakozott hozzánk, végül egy éve Andris is. Most már rengeteget tudunk egymás zenéhez való hozzáállásáról, habitusáról, és lassan úgy viszonyulunk egymáshoz, hogy az megfeleljen mindannyiunk valóságának. Ehhez nagyon fontos volt ez a nagylemez, amin vitázhattunk, amivel elindultunk, és megismerhettük azt, hogy kik is vagyunk mi így, együtt.

Soma: Számomra nagyon tanulságosak voltak a For Her munkálatai. Egyrészt, ahogy Sebő is mondta, volt ideje elég jól megismerni egymást a zenekar tagjainak, fény derült a különbségekre és a közös pontokra, illetve mindenki nagyon sokat tanulhatott a saját (és a másik) hangszeréről, akár többéves tapasztalattal a háta mögött. Továbbá azt is, hogy mennyit számítanak centiméterek és a különböző mikrofonok meg mindenféle kütyük.

Másrészt az utóbbi években több zenekarral és többféle felvételi módszerrel is vettem föl lemezt (egyben és külön játszva, lo-fi, félig lo-fi és egyáltalán nem lo-fi körülmények között), és egyértelműen ez és a ’Galaxisok új albumának készítése során éreztem magam a legjobban. Valószínűleg azért, mert a dobfelvételeket leszámítva minden lakásokban és próbatermekben lett rögzítve, viszont nagyon jó eszközökkel és kedves emberek társaságában, amitől minden barátságosabb és fesztelenebb lett.

ContextUs: Sebő, a saját projekted folyamatosan fut a Platon mellett? Mi a legnagyobb áldozat, amit meg kellett hoznod a két produkció miatt?

Sebő: Mondhatjuk, hogy fut, mert dalokat folyamatosan írok, de amióta bemutattam a Junction EP-t, azóta nem koncertezem. Bevallom, az egy nagyon rossz élmény volt nekem, és úgy éreztem, meg kell újulnom picit. Most már fejben összeraktam az új lemezt, és motiváltan várom, hogy elkezdjek vele dolgozni. Azt hiszem, hamarosan kész leszek arra is, hogy újra színpadra álljak egyedül. Az együttes mellett kevesebb időm jut a Cz.K.-Sebő projektre, de ez természetes. Van néhány kísérletibb ötletem, amiket valószínűleg már megcsináltam volna, ha nincs bandám. Úgy gondolom, sűrűbben jelennének meg új dalaim: ennyi az áldozat. Ennyit viszont bőven megér nekem az, hogy a Platonban zenélek. Rengeteg élmény ér, és azt hiszem, adni is tudok a közösbe.

/ Fotó: Sinco

ContextUs: Mi a legnagyobb félelmetek a zenekarral kapcsolatban, ha van ilyen egyáltalán?

Sebő: Én két dologtól félek. Az egyik az, hogy unalmasnak tartják majd az emberek azt, amit csinálunk, a másik pedig az, hogy nem tartják őszintének.

Gergő: Bennem nincs olyan félelem, ami a külsőségekkel kapcsolatos. Bár csak egy éve alakultunk, már elég sok emberhez eljutott a zenénk, és a világ minden részéről rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk. De emellett biztos van, akinek nem tetszik, amit csinálunk, ez természetes.

Jelenleg elég bizakodó vagyok az együttessel kapcsolatban, úgy érzem, felfelé ívelő pályán vagyunk, és még van hova eljutni.

Ami talán a legfontosabb, hogy ez alatt az egy év alatt nem csak zeneileg kezdtük összeérni, hanem emberileg is egy nagyon jó csapat alakult ki, és úgy érzem, hogy ez egy hosszú távon működő projekt lehet, ami jó érzéssel tölt el.

ContextUs: Jáky Andrásnak (basszer) nemrég megszületett a babája. El szokta vinni a próbákra? Mit gondoltok, mi az, amit tudtok adni/tanítani egy gyermeknek a zenétekkel?

Andris: Próbán még nem járt, de koncerten már igen! Alapvetően kicsi még az ilyesmihez, de a zenét/zenénket már most is élvezi, szabályosan bólogat és táncol rá. A számok nyilván nem gyerekeknek íródtak, de a hangszerelés és a dallamok miatt számukra is élvezhető, családosoknak sem kell fejhallgatóval elvonultan hallgatnia minket. Annak nehézségei pedig más lapra tartoznak, hogy hogyan lehet kisgyerekes szülőként, illetve dolgozó emberként megoldani a késő esti próbákat és koncertezést, de egyelőre sikerült ezt is jól menedzselni szerintem.

A Platon Karataev november 30-án, a Kuplungban mutatja be első nagylemezét a Felső Tízezer társaságában.

Hirdetés