Az 1997-es bankpánik és a rejtett tőkehiány felszínre kerülése
1997. február 28-án egy terjedő rémhír hatására példátlan lakossági pánik tört ki a Postabank fiókjainál. A megrémült ügyfelek megrohamozták a pultokat, és alig néhány hét leforgása alatt a becslések szerint 25-40 milliárd forint közötti összeget vontak ki a pénzintézetből. A fiókok előtt álló kígyózó sorok látványa megrendítette a teljes magyar bankrendszerbe vetett bizalmat.
Noha a pánikot közvetlenül egy terjedő pletyka váltotta ki, a betétkivonási hullám elkerülhetetlenül felszínre hozta a cég mélyben húzódó, strukturális problémáit. Kiderült, hogy a bank fedezetlen, rossz hitelek tömegét halmozta fel, és a vezetőség nem képzett elegendő céltartalékot a várható veszteségek leírására.
A betétek tömeges kivonása miatti likviditási válság nyilvánvalóvá tette, hogy a pénzintézet saját erőből képtelen fennmaradni, a probléma rendezése pedig az államkasszára hárult. A rejtett veszteségek akkora lyukat ütöttek a mérlegben, hogy a kimentés költségei a teljes magyar adófizetői közösséget terhelték meg.
