Ősi biológiai áramkörök absztrakt ingerek szolgálatában

A kutatók számára sokáig rejtély maradt, miért reagál az agy túlélési mechanizmusa olyan absztrakt ingerekre, mint a hangok ritmikus egymásutánja. A vizsgálatok során pozitronemissziós tomográfiával és funkcionális mágneses rezonanciával figyelték meg az alanyok agyműködését zenehallgatás közben, és a mérési adatok egyértelmű párhuzamot mutattak a primer örömforrásokkal.

A kutatást vezető Robert Zatorre szerint a kapott eredmények mérföldkőnek számítanak a kognitív folyamatok megértésében. Ahogyan a szakember fogalmazott: „Ezek az eredmények neurokémiai bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a zenére adott intenzív érzelmi reakciók az agy ősi jutalmazási áramköreit vonják be.”

A fizikai megnyilvánulás, vagyis a bőrön felálló szőrszálak és a pulzusszám hirtelen megugrása valójában az autonóm idegrendszer azonnali reflexe. A test úgy viselkedik, mintha valamilyen létfontosságú inger érte volna, holott csupán hanghullámok szerkezetét dolgozza fel. A test fizikai reakciói mögött azonban egy sajátos agyi előrejelző mechanizmus dolgozik. A váratlan dallamfordulatok egy olyan predikciós hibát idéznek elő, amely alapjaiban alakítja át az elme várakozásait.