A predikciós hibák és a váratlan harmóniák játéka
A zenei borzongás kulcsa az agyi előrejelzések és a meglepetés egyensúlyában rejlik. Az emberi agy folyamatos előrejelző gépként működik, amely minden ütemnél megpróbálja megjósolni a következő akkordot, ritmust vagy hangmagasságot a korábban hallott minták alapján.
Amikor egy zenei szerkezet hirtelen modulációt, szokatlan dinamikai ugrást vagy váratlan hangszerelési váltást tartalmaz, az agy egy pillanatra predikciós hibát észlel. Amint ez a feszültség egy harmonikus szerkezetben feloldódik, az elme a meglepetés sikeres feldolgozását jutalmazza meg a hirtelen dopaminlökettel.
Robert Zatorre a vizsgálatok tapasztalatait összegezve rámutatott, hogy ez a folyamat nem felszínes kulturális szokás. A kutató megállapítása szerint: „A zene annyira mélyen gyökerezik az agyban, hogy bevonja ezt a biológiailag ősi rendszert.” Az agyi képalkotó vizsgálatok azonban egy meglepő anatómiai eltérést fedtek fel a hallókéreg és az érzelmi központok között. Ez a strukturális különbség választja el azokat, akiknél valóban kiváltható a fizikai reakció.
