Megalapozatlan vádak és egy szakmai karrier csorbulása
A kormánypárti és ellenzéki politikai csatákban gyakran hangzanak el súlyos állítások, ám Róna Péter rámutatott, hogy a megalapozatlan vádiratok veszélyes precedentst teremtenek. Szathmáry Zoltán elutasításakor két fő érvet hoztak fel: az egyik a fivérének vélelmezett érintettsége volt az úgynevezett aranykonvojügyben, a másik pedig az ügyészségi informatikai rendszerrel kapcsolatos feltételezés. A szerző szerint mindkét felvetés szakmailag és ténybelileg is védhetetlen alapokon nyugodott.
Az első érv azonnal érvényét vesztette, amikor a vonatkozó nyomozati ügyet áttették a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatalhoz, így az nem is tartozott volna a legfőbb ügyész hatáskörébe. A másik állítás pedig puszta találgatásokra épült. Róna Péter kiemelte: „A felületes döntéshozatal ok nélkül csorbát ütött Szathmáry Zoltán jóhírnevén, és ismételten bizonyította, hogy a legjobb szándékok ellenére még messze vagyunk a rendszer tényleges megváltoztatásától.”
Ez a fajta eljárásmód megmutatja, hogy az érdemi szakmai ellenőrzés hiánya miként vezethet egyéni sérelmekhez és az igazságszolgáltatási szervekbe vetett bizalom megingásához. A megalapozatlan indoklással meghozott elutasítás így nem az átláthatóságot, hanem a politikai kényszert szolgálta. A politikai csörte valódi tétjét Róna Péter azon kemény megállapítása jelzi, amellyel Baka András államfői függetlenségének korlátait és a parlamenti erőviszonyokat értékelte.
