Egy mérgező kapcsolat, ami körül meggörbül a valóság. Egy magyar család rendszerváltáson átívelő története. Miért manipulálunk másokat és verjük át magunkat? Rubin Eszter Árnyékkert című új regénye ezeket a témákat érinti.

Hirdetés

ContextUs: Úgy tudom, hosszú ideig dolgoztál egy családterápiás központban. Az itt szerzett tapasztalatok befolyásoltak az Árnyékkert megírásakor?

A családon belüli kommunikációs zavarokról, különböző diszfunkciókról sok ismeretet és tapasztalatot szereztem az ott végzett munkám során. Nagyon sok rosszul működő családdal találkoztam, ez óhatatlanul hatott rám az írás során.

Minden diszfunkcionálisan működő családban van egy tünethordozó, a leggyengébb láncszem általában a gyerek. Ők a zavaros viszonyok miatt válnak gyakran problémássá. Érdekelt továbbá, hogy egy-egy rossz kapcsolati döntés, hogyan indítja el a visszafordíthatatlanul rossz döntések láncolatát.

ContextUs: Az egyik diszfunkcióra szeretnék rákérdezni. Úgy éreztem, mások manipulálása, saját magunk átejtése egyaránt fontos részét képezi szereplőid működésének. Sokszor össze is mosódnak ezek, nehezen szétszálazhatók. Mi lehet az, ami tág teret enged a „szemfényvesztésnek” egy emberi kapcsolaton belül?

Ahhoz, hogy valaki manipulálni tudjon egy másik embert, az kell, hogy a másik fél önmagával se legyen teljesen őszinte. Sok esetben önmagunknak hazudva kergetjük vágyainkat, a valóság kellemetlen részét pedig nem szeretjük látni. A szorongásaink és negatív érzések eltérítenek. A valóság persze sosem objektív. De ha becsapjuk magunkat, akkor erre mások is képesek lesznek.

Rubin Eszter író / Fotó: Gerlits Réka

Egy ilyen viszony soha nem a legdurvább dolgokkal kezdődik. Kisebbfajta manipulációk változnak át egyre nagyobbakká. Egy nárcisztikus pszichopatának érzelmek helyett inkább szempontjai vannak. Igyekszik egyoldalú függőséget kialakítani önmaga és az áldozata között. Ez a folyamat egy idő után önmagát gerjeszti.

ContextUs: Szeretnék az objektív valóság kérdéskörénél maradni. A mágikus realista elemek bár jelen vannak, de kevés kivételtől eltekintve nem uralják a szövegvilágot. Realizmus, valóság. Mit jelentenek számodra ezek a fogalmak?

Sokunkkal fordult már elő, hogy történik valami, és azt gondoljuk, ezt már nem lehet kibírni. Hitetlenkedünk. Szeretnénk felébredni a lidérces álmunkból. A regény mágikus realista elemei ezen érzés szimbólumai, mint például amikor másnap arra ébredünk és megkérdezzük magunktól, hogy ez ugye nem történt meg.

A célom a felfoghatatlan felfokozása volt, ami túlmutat a racionális érzékelésen. Az Árnyékkert egy mérgező kapcsolatról szól.

A család háza a főhős lelki életének kivetülése. Ezzel is azt szerettem volna elmesélni, hogyan dől romba egy személyiség, illetve egy kapcsolat.

ContextUs: Egy ahhoz hasonló, mérgező kapcsolatból, ami a regényed fókuszában is áll, mi jelentheti a kiutat?

Stark Gyurinak a regényben több menekülési kísérlete is van. Ezeket végül önmaga akadályozza meg. Nincs benne elég bátorság, hogy saját életének főszereplőjévé váljon. Az önbizalma vészes csökkenésében van szerepe Liának, a feleségének is. Mégse jelenthetjük ki teljes bizonyossággal, hogy a pszichopata házastársé az összes felelősség, hogy a férjnek ne lenne lehetősége máshogy dönteni. Gyuri többek között a tökéletes apaság ideáját kergeti, a saját maga iránt támasztott értékeknek és elvárásoknak próbál megfelelni. Számtalan jóindulatú visszajelzést kap a környezetétől: hol finomakat, hol erősebbeket. Mindezeket azonban teljesen leválasztja magáról.

Rubin Eszter író / Fotó: Wachsler Vica

Pedig hasonló helyzetben pont egy támogató környezet segíthet. Stark Gyuri ehhez képest mindenkit kitilt a házából, aki nem hajlandó elfogadni az ő valóságát. A meneküléshez talán az erős emberi kapcsolatok megléte a legfontosabb. Egy manipulatív személyiség azonban pont azzal kezdi, hogy áldozatát megszabadítja ezektől a támogató kapcsolatoktól.

ContextUs: Említést tettél a szimbólumokról. Bizonyos elemek (boszorkány, kísértetház) használata a gótikus irodalom eszköztárát idézték fel bennem. Akár személyes olvasmányélmények nyomán kapcsolódsz ehhez a hagyományhoz?

Igen, abszolút. Az Árnyékkertben sokféle szöveg szintetizálódott: Déva várának történetétől Rejtő Jenőig. Vegyük most a mérgezést: Hukkle című film, amely megtörtént esetet dolgoz fel. A filmnek sajátos humora van, csak az arcokat, mimikát látjuk, és csak a sztori végén rakjuk csak össze, hogy a nők különböző főzetekkel mindvégig mérgezték férjeiket.

A kísértetház kapcsán pedig érdemes arra kitérni, hogy a saját otthonunk lehet a saját személyiségünk kivetülése. Itt sem véletlen, hogy eleinte a ház nem akar felépülni, s amikor mégis felépült, össze akar omlani.

ContextUs: Az Árnyékkert olvasása közben olykor azt éreztem, mintha a rendszerváltás körüli eseményekre egy sajátos népmesei hagyomány rakódna. Az oroszok kivonulásán vagy egy kormányközeli vállalkozó alakján keresztül a politika is megjelenik. Mennyire volt kérdéses számodra, hogy milyen mértékben szőhetsz bele aktualitásokat, múltbeli eseményeket a Starkok történetébe?

A Stark család életében a rendszerváltás nagyon fontos momentum. Látunk egy fiatal fiút, aki a nyolcvanas évektől kezdve műszaki egyetemre jár, majd mérnök lesz belőle. Lehetett volna az az útja, hogy ezután dolgozik, nyugdíjba megy és meghal.

De a kortársai előtt járó emberként mindenfajta ügyeskedés nélkül tud meggazdagodni az akkor kinyíló lehetőségek által. Ezt nagyon fontosnak gondolom az ő életükben.

A kormány által támogatott vállalkozó, a korrupció melegágyaként közismert zárt lakópark, ahol Gyuri vetélytársa él, mind fontos motívumai a regénynek. Fontos volt számomra a társadalmi beágyazottság. A történet egy pontján robbanás történik a lakóparkban. Az egész ország a forradalomra vár. Majd nem történik semmi, mindenki visszasüllyed a depresszív hangulatba. Ez rímel a főhős életútjára is, aki ugrásra készen várja, mikor menekülhet a házasságából, de amikor lehetősége van rá, mégsem teszi, ehelyett továbbra is igába hajtja a fejét.

Minek a múlt, amikor 2017 a hungarofuturizmus éve lesz? – Tudósítás

Idén is útjára indult a NextFeszt, amelynek a Trafó House ad otthont. Ám ezúttal az irodalom is beékelődött a képzőművészet, színház, film és zene mellé. Január 14-én, az első kerekasztal-beszélgetésen pedig igen releváns témát boncolgattak az est főszereplői: minek a múlt?

ContextUs: Az elmúlt pár évben több kortárs magyar író is – Potozky László, Kemény Zsófi – feldolgozta a forradalomváró hangulatot. Érdekes volt, hogy ez a regény is kapcsolódik ehhez a trendhez.

Azt szerettem volna kifejezni, hogyan válik társadalmi tehetetlenséggé az egyéni tehetetlenség – ahogy Stark Gyuri is néha föltápászkodik a kanapéról, de végül visszasüllyed oda. Minden egyes Stark Gyuri ül a kanapéján, és várja a változást, de nyilvánvalóan nem történik semmi.

ContextUs: Kül- és belpolitikai témákban is kifejted véleményedet. Egy korábbi írásodban említetted, hogy volt, aki megkérdőjelezte a különböző felületeken megjelenő cikkeid szerzőiségét. Volt, aki azt feltételezte, férjed írta ezeket. Szerinted mi lehet az oka, hogy egy nőnek hasonló megjegyzéseket kell eltűrnie?

Az emberek szeretnek sémákban gondolkodni. Ha valakiről azt gondolják, hogy képes egy családregény megírására, aminek Barhesz a címe, az biztos csak a főzésről szólhat, az írója pedig szakácsnő. Rólam lehetett tudni, hogy valóban meg is sütöm a barheszt. De az ember azért ennél jóval sokszínűbb. Nyilván én sem azzal töltöm az életemet, hogy állok a konyhában. A gasztronómia mellett mindig is írtam cikkeket különféle témákban.

Erre az a válasz, hogy menjek vissza a konyhába? Jóval hamarabb foglalkoztam társadalmi kérdésekkel, mint hogy megtanultam volna barheszt sütni.

A szóban forgó írásban azt fejtegettem, miért van az, ha egy férfi tud sütni, az hozzáad az ő bármilyen más irányú munkásságához, de ha egy nő tud, neki viszont konyhában a helye. Meglepő, hogy 2019-ben még mindig itt tartunk. Szerintem ennek okai pusztán azok a gondolkodási sémák, amelyekből nem tudunk kilépni. Kerülhet az ember szeme elé bármi, csak a saját tapasztalatai alapján tudja értelmezni a valóságot. Erre a legjobb példa, amikor megjelennek Kolumbusz hajói Amerika partjainál. Ott állnak az őslakosok, de nem tudják értelmezni, mit látnak, hiszen semmilyen erre vonatkozó korábbi tapasztalatuk nincs.

Rubin Eszter író / Fotó: Wachsler Vica

ContextUs: A regény egyik főhőse felnőttként jön rá arra, hogy zsidó származású. Elkezd a kulturális öröksége iránt érdeklődni, amiről apja próbálja lebeszélni. Szerinted is kockázatvállalással jár a zsidó kulturális hagyomány ápolása?

Abszolút nincs így. Komoly zsidó reneszánsz volt a rendszerváltás után, amikor az ifjabb generáció, amely nem igazán ismerhette meg gyökereit, megpróbált ennek utánajárni. A traumákat átélő korosztályban részben megmaradtak a félelmek.

Tömegek térnek vissza a kultúrához, például a gasztronómiához, amely nem múltbeli, letűnt, hanem kifejezetten élő és megújuló attribútuma a zsidóságnak. Azt látom, hogy az idősebbek is kezdenek feloldódni. Ezért nem gondolom, hogy a hagyományok ápolása kockázatvállalással járna.

ContextUs: Melyik az a magyar vagy idegen nyelvű családregény, amit személy szerint a legkülönlegesebbnek tartasz, és miért?

Első helyen szerepel a Száz év magány. Magával ragadó a szenvedélyessége, és számomra Marquez mágikus realizmusa mindig új felfedezni való szimbólumokat tartogat. Szabó Magda összes családregénye az erőteljes, szélsőséges érzelmek ábrázolásával nagy hatást tett rám, tulajdonképpen ezzel töltöttem a kamaszkoromat, hogy újra és újra elolvastam őket.

Adaptáció készül Gabriel García Márquez Száz év magányából

A streaming-szolgáltató megvásárolta a jogokat a nagysikerű regény adaptálásához. Az író fiai, Rodrigo García és Gonzalo García Barcha producerként vesznek részt a gyártási folyamatban. A The Hollywood Reporter szerint az író számtalanszor utasított vissza megfilmesítési ajánlatokat, mert úgy érezte, művét nem lehet egy film időkereteibe szorítani, és bűn lenne a spanyolon kívül akármilyen nyelven feldolgozni.

Ezenkívül nagyon fontos olvasmányélmény volt: Esterházy Harmonia caelestisja, Jonathan Safran Foer Minden vilángolja, Joyce Carol Oates Bellefleurja és Isabel Allende Kísértetháza.

ContextUs: Az utolsó simításokból Gács Anna is kivette a részét. Milyen volt vele együtt dolgozni?

Elképesztően inspiráló. Igazából ő fedezett fel: az első regényemről megjelent az Élet és Irodalomban egy recenzió Anna tollából. Akkoriban még nem ismertem, a vele való későbbi találkozás nagy hatással volt rám. Felajánlotta, hogy elolvassa az Árnyékkert kéziratát, így először vettem részt egy mentori munkafolyamatban.

Amikor a férjem elolvasta a kéziratot, ő is adott tanácsokat, de tőle nem fogadtam el száz százalékban. Anna ugyanezeket mondta el, innentől egész mássá vált számomra a szövegről való gondolkodás. Minden olvasói visszajelzés új szempontokat ad: másképp tudok ezáltal a saját szövegemre tekinteni.

ContextUs: Eddig ennek a regényednek a legpozitívabb a fogadtatása.

Ez igaz. Az elsőnek pedig a legmegosztóbb: rajonganak érte vagy gyűlölik. Ezen nem csodálkozom, mivel tulajdonképpen az egész mű egyfajta hosszú szabadvers. Ez a forma nem mindenki számára befogadható. A Barhesz a kisfiam haláláról szól. Nagyon fontos volt számomra, hogy hétköznapi nyelven beszéljünk az ehhez hasonló traumákról. Irodalmi kísérlet volt a részemről, hogy ezt a szélesebb közönség mennyire tudja befogadni.

A visszajelzések szerint volt, aki nem is érzékelte, hogy ez egy tragikus történet. Életvidám sztorinak gondolta. Más felrótta, hogy a szerinte könnyed regényt megtörte számára a túlságosan szomorú rész.

Persze mindig örülök annak is, ha valaki klaviatúrát ragad, és kifejti miért nem tetszett neki a mű. Ugyanakkor felhívnám arra nagy általánosságban a figyelmet, hogy ha valaki nem ért egy szöveget, az nem biztos, hogy a szöveg hibája. Szerintem szerencsésebb úgy fogalmazni, hogy valami nem értelmetlen, hanem számomra értelmezhetetlen. A Barhesztől eltérően az Árnyékkert jóval befogadhatóbb. Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy csak egy baj van vele: jó néhányan túlságosan magukra ismertek benne. Ha a felszínen nézzük, a regény egyfajta thriller, így annak is érdekes lehet, akit a mélylélektani-szimbolikus rétegek kevésbé kötnek le. Azért humor itt is akad, még ha fekete is.

CV

Rubin Eszter az ELTE Társadalomtudományi Karán diplomázott. A Junior Art Centerben  enteriőrtervezőként végzett és tervezőként dolgozott, majd cukrász képesítést is szerzett. A fordulatos életpálya és személyes tragédiák is közrejátszottak regényei témaválasztásában. Első regénye, a Barhesz először 2012-ben, majd 2016-ban átdolgozva látott napvilágot, és ugyanebben az évben jelent meg a Bagel. A Barheszből monodráma készült, melyet Csákányi Eszter adott elő. Legújabb kötete Árnyékkert címmel jelent meg 2019-ben, a Jaffa Kiadó gondozásában.

Hirdetés