A Magyar–Kanadai Kereskedelmi Kamarát 2009 óta elnöklő, New Yorktól Dubajig edzett krízismenedzser nem a hagyományos pályázati úton, hanem a Tisza-frakció egyéni jelöltjeként lépett a képviselők elé – derült ki az Economx részletes beszámolójából. Az 1956-os kivándorlók gyermekeként Kanadában felnőtt, ám harminc éve Budapesten élő szakember nem érkezett üres kézzel az igazságügyi bizottság ülésére: egy sűrű tranzakciós gráfot mutatott fel a jelenlévőknek, amellyel azt demonstrálta, miként rejtik el a kimentett állami milliárdok valódi tulajdonosait a nemzetközi offshore-hálózatok labirintusában.

Sárvári kijelentette, hogy magyarként mélységesen szégyelli, miként lehetett bánni a hazai közvagyonnal az elmúlt évtizedekben, egyúttal rámutatott arra a rideg tényre is, hogy a magyar hatóságok jelenleg szinte semmilyen módszertani eszköztárral nem rendelkeznek az országokon átnyúló pénzügyi konstrukciók feltárására. A jelölt felbukkanása azután vált kulcsfontosságúvá a parlamenti folyamatban, hogy Jancsics Dávid meglepetésszerűen visszalépett az elnökjelöltségtől, így a Tisza Párt saját közvetlen javaslataként terjesztette elő a nemzetközi hátterű szakembert a csúcsszerv élére.

Sárvári Nicholas nemzetközi perekkel és vádalkukkal bontaná meg az offshore-falakat

A szakember korábbi ukrajnai és arab országbeli vagyonvisszaszerzési tapasztalataira hivatkozva aláhúzta, hogy a határon túlra kimentett vagyon nyomába nem lehet kizárólag a lassú hazai büntetőeljárásokkal eredni. Tapasztalatai szerint a sikeres visszaszerzés döntő hányada nem abban az országban dől el, ahonnan a pénzt elvitték, hanem azokban a globális pénzügyi központokban és offshore-paradicsomokban, ahová a számlákon lévő összegek végül megérkeztek. Példaként hozta fel, hogy míg a kriptovaluták elrejtett útját itthon nehéz követni, egy angol vagy más nemzetközi bíróság határozott segítségével már sikerrel lehet polgári eljárásokat indítani a kimentett tőke zárolására.

A vagyonvisszaszerzési eljárások titkosságát őrizni kell, de a hivatal legfontosabb feladata a nemzetközi módszertanok meghonosítása és a szakállomány oktatása lesz.

A vádalkuk intézményét Sárvári tisztán jogi eszköznek tekinti, ám nem titkolta politikai és pszichológiai valóságlátását sem: meggyőződése szerint az elszámoltatás megindulásakor lesznek olyan szereplők, akik a súlyos jogi következmények elkerülése érdekében inkább részletesen elmondják majd, mi történt a hiányzó milliárdokkal. Azt is tisztázta, hogy nem rendőri szervet kíván működtetni, hanem a nemzetközileg elismert jogállami normáknak megfelelő, magasan képzett elemzői és jogi apparátust.

Politikai össztűz és eljárási viták övezik a csúcsszerv felállását

Sárvári Nicholas feltűnése és a hivatal felállításának módja azonnal heves reakciókat váltott ki a teljes politikai palettán. A Fidesz-frakció már a bizottsági ülések előtt bejelentette, hogy nem vesz részt a kiválasztási folyamatban, mivel a csúcsszervet garanciák nélküli, alkotmánysértő szervezetnek tartják, amelynek titkos információgyűjtési és nyomozati jogkörei a kormánypárti álláspont szerint a legsötétebb diktatórikus időszakokat idézik, emiatt az Alkotmánybírósághoz fordulnak.

Ugyanakkor a megszokott ellenzéki oldalról is záporoztak a bírálatok: Varju László, a DK elnöke közösségi bejegyzésében tette fel a kérdést, hogy mi értelme volt az eredeti három szakmai jelölt kiválasztásának, ha a Tisza-frakció végül egy negyedik, saját emberrel állt elő a bizottság előtt. Hadházy Ákos független képviselő ugyan vetítésnek nevezte a kiválasztás körüli politikai csatározást, azt mindazonáltal elismerte, hogy a hivatal rendkívül erős jogkörökkel bír majd, és a versenyben maradt jelöltek alkalmasak lehetnek a feladatra.

A bizottság a zárt ülések befejeztével csütörtökön hozza meg végleges javaslatát a jelöltekről, az Országgyűlés pedig a pénteki rendkívüli ülésen titkos szavazással dönt arról, ki töltheti be hatéves időtartamra a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal elnöki tisztségét.