Negyven év munka és állami kitüntetés bruttó négyszázezer alatt
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a benyújtott büdzsé kulturális fejezete miatt már korábban felbolydult a hazai művészvilág. A színházi hierarchia belső kereseti ollója eközben mára szélsőséges méreteket öltött a hazai teátrumokban. A szakmai vezetés arra figyelmeztet, hogy az országos ismertséggel bíró néhány tucat színész jövedelme teljesen elfedi a társulati tagok döntő többségének valóságát.
Savanyu Gergely konkrét példával világította meg az évtizedes lemaradást: vidéki kőszínházakban előfordul, hogy egy négy évtizedes szakmai múlttal és állami elismeréssel rendelkező színművész keresete sem éri el a havi bruttó négyszázezer forintot.
A szakszervezet elnöke kiemelte, hogy a hivatalos statisztikákban megjelenő reálbér-növekedés szinte kizárólag a versenyszféra folyamatait tükrözi. A közszolgáltatásokban és a kulturális ágazatban a dolgozók életszínvonala folyamatosan süllyedt az elszabaduló infláció miatt.
Az érdekvédelmi szervezet szerint a korábbi eseti bérintézkedések csupán politikai kampányfogások voltak, amelyek valódi vásárlóerőt nem biztosítottak hosszú távon. A Színházi Dolgozók Szakszervezete ezért most egységesen negyven százalékos bérfejlesztést követel az ágazatban.
A bérválság azonban nem csupán a színpadon állókat érinti mélyen, hanem a láthatatlan háttérszemélyzetet is.
A színpadtechnikai munkákhoz elengedhetetlen szaktudás hiánya miatt olyan állapotok alakultak ki, amelyek közvetlenül a fellépők és a stáb testi épségét kockáztatják. De milyen helyzeteket idéz elő a több tonnás gépezeteknél a képzetlen munkaerő?
