Az ellenségkép elvesztésének politikai dilemmája
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a miniszterelnök szokatlanul éles hangnemben söpörte le elődje lehetséges nemzetközi szerepvállalását. Schmidt Mária elemzésében úgy érvelt, hogy a nemzetközi pozíció lehetősége valójában komoly stratégiai veszteséget jelent a Tisza Párt és személyesen a kormányfő számára.
A történész szerint a volt miniszterelnök esetleges nemzetközi kiemelése a hazai politikai mezőből megfosztaná a jelenlegi vezetést a legfontosabb igazodási pontjától.
Schmidt Mária bejegyzésében részletesen kifejtette a dilemmát: „Egyrészt mert azt bizonyítja, hogy Orbán teljesítményét a szuperhatalmak milyen nagyra értékelik, másrészt mert Orbán “kiemelése” a belpolitika mocsarából, megfosztja őket attól az összecementező erőtől, ami egyben tartja őket. Ilyen ellenségkép híján egy ilyen kevés kohéziós erővel bíró, ennyire heterogén csapatot rendkívül nehéz lesz egyben tartani.”
Az érvelés arra a feltevésre épül, hogy egy sokszínű és gyorsan felépült politikai formáció esetében a korábbi vezetéssel szembeni éles ellenállás szolgáltatja a legfőbb belső egységet.
A bejegyzés szerint egy ilyen központi figura távollétében jóval nehezebb feladat hárulna a döntéshozókra, hogy egyben tartsák a szavazótábort és a frakciót.
A nyilvános bírálat azonban nem maradt válasz nélkül: a miniszterelnök szokatlan felületen vágott vissza. A reakciójában konkrét személyes és anyagi tényezőket vetett fel a történész kapcsán.
