Schmidt Mária történész többek között gyávának és hálátlannak nevezte a német vezetést a Látószög című blogon, amit a 168 szemlézett. “Amikor a Szovjetunió első számú vezetői elhunytak, a nyugati világ vezetői egymás bokáját taposva járultak a ravatalaik elé, hogy tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy méltó ellenfelüknek, vagy inkább ellenségüknek tekintették az elhunytakat, akiket holtukban is tisztelnek. Gorbacsov esetében azonban nem így történt.”
Gorbacsov, míg élt, a Nyugat darlingja volt. Mert könnyű győzelemhez segítette őket a hidegháborúban. Mert egyoldalú gesztusok sorát tette, abban bízva, hogy az amerikaiak, és a »fejlett Nyugat« majd viszonozza őket.
“Egy vidéki naivához hasonlító jóindulatú reménykedéssel vonta ki megszálló csapatait térségünkből, egyezett bele a német egységbe, az így létrejövő régi-új Németország NATO-tagságába. A nyugati csúcspolitikusok egytől-egyig palira vették, és azzal fizették ki, hogy médiájukkal hízelegtettek neki és a semmit sem jelentő Nobel-békedíjjal (1990) dekorálták ki” – írta bejegyzésében, majd azt emelte ki, hogy Orbán Viktoron kívül egy külföldi vezető sem volt ott Gorbacsov temetésén.
Különösen szembeötlő, hogy egyetlen német politikus sem volt, aki kifejezésre juttatta volna köszönetét annak a Gorbacsovnak, aki nélkül hazájuk még mindig ketté lenne osztva. Nyilván azért, mert olyan, hogy Németország már nincs, ezért vezetői sincsenek.
Vezetőik gyávák, hálátlanok, kulturálatlanok, tiszteletlenek. Eloldották magukat az európai kultúrától, körvonaltalan, arcnélküli senkik. A németek egy része pedig nemcsak eltűri, de követi is őket
– írta Schmidt.
Kapcsolódó cikk
Így fest Schmidt Mária és Ungár Péter a NER-templomában drMáriás értelmezésében
Újabb örökzöld a festőművésztől.
