Az utóbbi évek tendenciáit figyelembe véve a horror mint műfaj jelenléte egyre markánsabb a mozikban. A 2017-es év egyik leginkább várt horrorjaként aposztrofált Az egyetlen pillanatával sem okoz csalódást.
Előzetes elvárások
Itt kell megjegyeznem, hogy nem olvastam a King magnum opusának tartott regényt, mégis nagyon izgatottan vártam a filmet. Lelkesedésem egyrészt az egyre igényesebb és rétegzettebb horrorfilmek (Tűnj el!, A boszorkány) megjelenésének, másrészt a pazarul elkészített, a Youtube-on rekordszámban megtekintett előzetesnek volt köszönhető. Ami azonban leginkább felkeltette az érdeklődésemet, hogy mennyire lesznek meghatározóak a horror elemek, illetve ebbe a műfajba hogyan fog illeszkedni a gyerekek felnőtté válás története. Ugyanis a film 13-14 év körüli fiatalokról szól, akiket egy Derry nevű kisváros csatornarendszerében bujkáló bohóc, Pennywise (Bill Skarsgård) riogat. 27 évente bukkan fel, és főleg gyerekekre feni a fogát. Pennywise a Vesztesek Klubja (így hivatkozik magára a baráti társaság) mind a hét tagjának megjelenik valamilyen formában, ők pedig egyesült erővel erednek a gonosz bohóc nyomába.
IT Trailer (2017)
Official “It” Movie Trailer 2017 | Subscribe ➤ http://abo.yt/kc | Bill Skarsgård Movie #Trailer | Release: 8 Sep 2017 | More https://KinoCheck.de/film/tj5/it…
Derry, a borzalmak városa
A cselekmény lassan indul be, a ráérős felvezetés azonban alkalmas a háttértörténetek bemutatására, illetve a hét fiatal motivációinak megismerésére. Ennek köszönhetően viszont
nemcsak a kvázi főhősnek tekinthető Bill, hanem a többi szereplő is középpontba tud kerülni, amely kulcsa az egész film sikerességének. Ugyanis a remekül megírt párbeszédek és karakterek adják ezáltal tud kiemelkedni a tucathorrorok közül.
Nem beszélve arról, hogy a gyerekek dialógusai (egy-két erőltetett beszólástól eltekintve) nagyszerű hangulatfestő elemként funkcionálnak, amely el is kél a véres és ijesztő jelenetek között. Továbbá érdemes megemlíteni, hogy Andy Muschietti alkotása az Állj, mellém (Stand by me, Rob Reiner, 1986) című, szintén King-adaptáció egyfajta folytatásaként is értelmezhető.
Amíg ott a barátság, az összetartozás kerül az előtérbe, az Azban ez kiegészül a kisvárosból való elvágyódással, a kamaszkori szerelemmel, és a szexualitás megjelenítésével is. Mindezekből pedig már körvonalazódik, hogy egy felnőtté válás történet is rejlik az alkotásban. Pennywise karaktere mintegy a kamaszkori félelmek, vagy az otthonról, iskolából hozott traumák kivetüléseként is értelmezhető bizonyítva, hogy az iskola vagy akár a saját otthonunk valósága még egy alakváltó bohócnál is iszonyatosabb lehet. Adott egy, az apja által molesztált lány, az anyja által burokba zárt hipochonder fiú, a nagyobbak zaklatásától rettegő kissrácok stb., vagyis olyan motívumok is fellelhetők az Azban, amelyek kiemelik a tucathorrorok közül.
Kevés eszköz, több kreativitás
A rendező munkáját dicséri az is, hogy nagyszerűen keveri a gyerekek vidám jeleneteit a Pennywise által uralt hátborzongatóakkal.
Negatívumként annyi róható fel, hogy hiába ötletesek az ijesztő jelenetek, mégis egy idő után önismétlődőnek hatnak, illetve a film utolsó harmadában egy picit meg is bicsaklik az amúgy addig remek tempójú cselekmény.
Mindettől eltekintve igen üdítően hat Pennywise alakváltozatainak ábrázolása, a kevés számítógépes trükk alkalmazása, a divatos kézi kamera használatának csekély volta, vagy a klasszikusoktól vett motívumok (a lefolyóból több tíz liter számra kiömlő vér a Carrie-t, a kifacsarodva megjelenő bohóc az Az ördögűzőt juttathatja eszünkbe), illetve a kisvárosi atmoszféra és a nyolcvanas évek megteremtése mind-mind hozzájárul a film sikerességéhez. És persze a sokat emlegetett, ikonikus figurává vált Pennywise megformálása legalább olyan jelentős, mint az előbb felsorolt pozitívumok. Bill Skarsgård fantasztikusan kapja el a figurát, a mimikája lehengerlő, karaktere egyáltalán nem válik ripaccsá, sőt rendkívüli módon ideglelővé képes tenni azt.
A gyerekszereplők közül érdemes kiemelni a legjobb dumákat kapó, Ritchie-t alakító Finn Wolfhardot, illetve a hipochondert játszó Eddie-t játszó Jack Dylan Grazert, de senki sem vall szégyent a gyerekszínészek közül, igazán jól működik közöttük az összhang.
Annyit már tudni lehet, hogy lesz folytatás, és minden bizonnyal a most fiatalként megjelenő karakterek felnőttkori énjei lesznek fókuszban. Addig is itt van a 2017-es Az, amely egy nem létező alműfajban, az „ifjúsági horrorban” játszik, és amely gyerek-, valamint horrorfilmként is magas minőséget képvisel.
