Ahogy a kinti öregek mondják, az első öt év eltűnik az ember életéből. Surányi P. Balázs írónál is így tartja. Az elején belevágja magát az életbe, dolgozik, megy előre. Aztán eljön az az időszak, amire vágyik, a kényelmes élet. És ekkor szép lassan elindulnak a régi emlékek: jó lenne látni a Balatont, enni egy jó májashurkát…
Végül elkezd szétesni minden. Nem boldogít többé az anyagi biztonság. Surányi P. Balázs a diplomájával és két bőrönddel indult útnak Kanadába, ahonnan hátrahagyva sikeres életét 11 év után hazatért. Az elsőkönyves szerző olvasmányos, olykor torokszorító, de mindvégig roppant szórakoztató könyve a napokban jelent meg a PapírPunk kiadó gondozásában, Gyüdi Sándor szellemes rajzaival illusztrálva.
Ahogy a kinti öregek mondják, az első öt év eltűnik az ember életéből. Az elején belevágja magát az életbe, dolgozik, megy előre. Első meló, minimum bér. Nem fogadják el a magyar diplomát, idegen vagy. Hiába beszélsz jól, akkor is hallatszik, honnan jöttél. Nincs ismeretség. Nincs család, haverok, akik segíteni tudnának. Nincsenek barátok
– mondja Surányi P. Balázs a Miért jöttél haza? kötete kapcsán.
Telnek az évek, munka, pénz – egyre több – nem kell többé a megélhetésen gondolkodni. Eljön az az időszak, amire vágyunk. Kényelmes élet. Van idő gondolkodni. Ekkor szép lassan elindulnak a dolgok az ember fejében. Először azt látja a kulturális keverékben, hogy mindenki nagyon büszke arra, ahonnan jött. A németek arra büszkék, hogy németek, az írek arra, hogy írek, a spanyolok arra, hogy spanyolok.
Pajtim Statovci: Az én macskám a köznyelvet testesíti meg – Interjú
Nagyon sokszor kérdezik ezt tőlem az emberek, mivel 2 éves voltam, amikor Finnországba költöztünk. Nem igazán van közeli kapcsolatom Koszovóval, de ahhoz, hogy ez teljesen érthető legyen, vissza kell egy kicsit kanyarodnom. Amikor az emberek azt kérdezik, hogy hogyan viszonyulok a szülőhazámhoz és a nyelvhez, amit beszélek, azt feltételezik, hogy nyomás van rajtam a nyelvi és kulturális különbségek miatt, de ez nem így van.
Magyar konyha, magyar népzene, mindenkiből büszke magyar lesz. Bezzeg otthon mi ezt így csináljuk! Aztán jönnek a régi emlékek. Jó lenne látni a Balatont, a Bükköt, a Mátrát. Végül elkezd szétesni minden. Nem boldogít többé az anyagi biztonság.
Az ’56-os öregek közül mind arról beszél, hogy haza akarnak menni. Venni egy házat, otthon megöregedni és otthon meghalni. Senki nem tudott gyökeret ereszteni.
Közben otthon megy tovább az élet. Lemaradunk a születésnapokról, a karácsonyokról. A nagyszülők meghalnak, a szülők betegek lesznek, születnek a gyerekek – nem vagyunk ott, amikor ott kellene lennünk. Önzően csak a saját életünkkel foglalkozunk.
Hazalátogatáskor látja az ember, hogy mennyit változott a világ otthon. Visszajönnek a régi dolgok. Mindenhová köt egy emlék – itt jártam iskolába, itt buliztunk, itt nőttem fel. Egy ideig hazudik magának, vagy kényelemből nem akarja felrúgni az egészet. Görcsösen ragaszkodik az anyagi dolgaihoz. Mi lesz a házzal? Mi lesz az autókkal? Mit csinálnék otthon?”
Surányi P. Balázs informatikus mérnöki diplomájával és két bőrönddel indult útnak Kanadába, ahonnan hátrahagyva sikeres életét 11 év után hazatért.
Jól tettem, hogy hazajöttem, de azt is jól tettem, hogy elindultam, mert rengeteget tanultam
– mondja. Az elsőkönyves szerző olvasmányos, olykor torokszorító, de mindvégig roppant szórakoztató könyvéből többek között megtudjuk, hogyan segített Puskás és a magyar foci a kinti munkakeresésben, mi az a deep fried bread, hogyan készül házilag a májashurka, mik a TV-paprikatermesztés nehézségei a kanadai klímán és hogy a szerző hogyan ugrott ki 447 méter magasból, a torontói CN toronyból. Kiderül, hogyan lett 275 dollár az órabére – amit aztán további 30%-kal megemeltek -, hogy került északra és 1500 méterre a föld alá, hogy döntötte el, hogy hazatér, és azóta milyen az élet itthon.
