A félelem nem volt alaptalan. Szabó bevallotta: már a tervezésnél számolt azzal, hogy börtön is szóba jöhet. „Persze. Ezt már a tervezésnél tudtam, hogy van ilyen forgatókönyv: börtönbe fognak küldeni, akkor is, ha nem követtem el olyat, ami azt érdemelné” – fogalmazott. Az első eredmények láttán, amikor a kormánypártok vezettek, falfehéren ült – aztán teljesen más lett a vége. „Édesapám a Batthyány téren várta az eredményt, és felhívott, hogy fiam, nem fogsz börtönbe menni” – mesélte, hozzátéve, apja általában nem szokott ennyire érzelmesen fogalmazni.

Paranoia, kémprogram-vizsgálat és fight or flight

A kiállást követő első hét Szabó saját bevallása szerint rendkívül megterhelő volt. Hipermagas pulzussal, folyamatos „fight or flight” állapotban élt, az első három napban gondolkodni sem tudott. Az ezt követő hetekben paranoiás lett: különböző technikákkal ellenőrizte, jártak-e a lakásában, amíg nem volt otthon, és informatikai szakértővel is megvizsgáltatta a telefonját, hogy van-e rajta kémprogram. „Üldözésmániának hangzik, de a történetemből eredően talán nem az” – jegyezte meg.

A rendőrség belső állapotáról Szabó lesújtó képet festett. Szerinte a testület „viharvert”, komoly létszámproblémákkal küzd, amelyeket statisztikák kozmetikázásával próbálnak leplezni. Az alacsony fizetések miatt nem a legképzettebb emberek jelentkeznek, a döntéseket felülről, szakértői visszajelzések nélkül nyomták le. „Ki ne szeretne inkább biztonságos helyre elmenni, akár egy élelmiszerlánchoz, ahol ugyanazt a fizetést megkapja?” – tette fel a kérdést.

A poros akták és a viszketős tenyér

Szabó Bence nem csupán a múltról, hanem a jövőről is konkrétan nyilatkozott. Elmondása szerint mind a NAV-nál, mind az NNI-nél találkozott politikai befolyásolással – nem direkt utasítások, hanem finomabb mechanizmusok formájában. A módszer jellemzően az volt, hogy csak „bombabiztosan” bizonyítható ügyeket folytathattak le, és ha eltűnt egy-egy irat, a bizonyíthatóság is elillant. A politikailag érzékeny információkat „fejléc és lábléc nélküli” jelentésekben továbbították felfelé.

Ha valaha felvennék a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Védelmi Hivatalba, Szabó szerint kapásból tíz, több százmilliós ügyet tudna azonnal elővenni. „Viszket a tenyerem, hogy csinálhassam végre ezt a munkát” – fogalmazott. Magyar Péter korábban felajánlotta neki a lehetőséget, hivatalos megkeresés azonban még nem érkezett – amit Szabó a folyamatban lévő büntetőeljárására való tekintettel megért, de reméli, hogy előbb-utóbb sor kerül rá.

„Nagyon szeretném, ha végre megtörténne a felelősségvállalás, mert nem voltak következmények. Olyan ügyek voltak, amik egyesével is elegendőek kellettek volna legyenek, hogy ez a rendszer felbomoljon" – mondta Szabó Bence, aki jelenleg még mindig gyanúsított, miközben azok, akik ellen felszólalt, egyelőre szabadlábon vannak.

Szabó Bence esete a rendszerváltás egyik legfontosabb szimbolikus ügyévé vált: egy belső ember, aki kockáztatott, elveszítette az állását, és most arra vár, hogy az általa feltárt ügyek végre következményekkel járjanak. A Nemzeti Vagyonvisszaszerzési Hivatal felállása megadhatja azt a keretet, amelyben a poros aktákhoz valóban hozzá lehet nyúlni – de hogy Szabó Bence személyesen részt vehet-e ebben a munkában, az a büntetőeljárás kimenetelétől függ.