1. Dixit (2008)
A festői, álomszerű kártyalapok látványa azonnal kiragadja a játékosokat a hétköznapokból, és egy olyan mesebeli világba repíti őket, ahol nincsenek rossz válaszok. A mesélő feladványa lehet egyetlen dallam, egy sóhaj vagy egy sokatmondó mondat.
Jean-Louis Roubira forradalmi játéka szakított a hagyományos szabályközpontúsággal, és a tiszta képzelőerőt, valamint az érzelmi rezonanciát helyezte a középpontba. Marie Cardouat illusztrációi minden generáció számára nyitott kaput jelentenek.
A pontozási mechanizmus finom egyensúlyt követel: a feladvány nem lehet sem túl nyilvánvaló, sem túlságosan homályos. Ez a szabály garantálja, hogy a kártyák leleplezésekor felszínre kerüljenek a családtagok legbensőbb, legviccesebb gondolatai.
A játékasztalnál eltűnnek a generációs szakadékok; a legkisebb gyermek és a nagyszülő pontosan ugyanakkora eséllyel talál egymásra egy-egy közös élmény felidézésével. A békés hangulat és az intellektuális melegség tökéletesen illik a karácsonyi légkörhöz.
Az első helyezést az a páratlan képesség adja, amellyel a játék a versengést tiszta közösségi élménnyé és meghitt, mosolygós nevetéssé formálja.
