2. Fedőnevek (2015)

A kémfőnök homlokán gyöngyöző verejtékcseppek jelzik, mekkora teher hárul rá, amikor egyetlen kifejezéssel próbál összekötni három látszólag teljesen összeférhetetlen kártyát. A szavak hálója egyszerre szül feszült csendet és felszabadult hahotát.

Vlaada Chvátil alkotása modern klasszikussá vált, amelyben a két csapat egymással versengve próbálja felderíteni a saját titkos ügynökeit a kirakott rácson. A szavak mögötti jelentésrétegek kibogozása valódi szellemi kaland.

A legnagyobb veszélyt jelentő fekete kártya, vagyis a bérgyilkos elkerülése állandó izgalmat csempész a partiba. Egy rosszul megválasztott asszociáció pillanatok alatt a rivális csapat ölébe pottyanthatja a győzelmet, ami óriási ujjongást vált ki.

A játékmenet tökéletesen megmozgatja a felnőttek és a tinédzserek szókincsét, miközben a generációs különbségek szórakoztató vitákhoz vezetnek. Minden lezárt kör után azonnal következik a revans igénye.

A második helyet a mély, mégis könnyed asszociációs élmény és a feszült ügynökvizsgálatok parádés humora érdemelte ki.

Néha nem kellenek kidolgozott szavak a győzelemhez: egyetlen halk sóhaj, egy dünnyögött dallam vagy egy álomszerű képkocka is elég a megértéshez.