3. Csak Egy (2018)
A táblák felmutatásakor bekövetkező csendet azonnal felváltja a felhorkanás, amikor kiderül, hogy hárman is pontosan ugyanazt a kézenfekvő segítséget írták fel. Az egyező szavak azonnal törlődnek, a kitaláló pedig szinte teljesen magára marad.
Ludovic Roudy és Bruno Sautter játéka a legegyszerűbb alapelvre épít: a csapatnak úgy kell segítenie egyetlen kitalálót, hogy közben elkerüljék a sablonos gondolatokat. Az eredetiségre való törekvés azonban gyakran a legviccesebb félreértésekhez vezet.
A letörölhető állványok mögött ülve mindenki lázasan töri a fejét, miközben a kitaláló behunyt szemmel várja a döntést. A túlbonyolított vagy éppen túlságosan banális utalások felejthetetlen perceket szereznek a családnak.
Nincsenek bonyolult szabályok, így a játékba menet közben is bárki becsatlakozhat egy csésze forró tea vagy bejgli mellé. A menetek rövidek, de a közös siker vágya miatt szinte lehetetlen egyetlen parti után elcsomagolni a dobozt.
A dobogó harmadik fokára az elegáns egyszerűség és az azonos gondolatokból fakadó, szüntelen nevetés juttatta ezt a remekművet.
A kémfőnök homlokán gyöngyözni kezd a víz, hiszen egyetlen óvatlan utalás is elég ahhoz, hogy a rettegett fekete kártya felé terelje a saját csapatát.
