A Tocsik-formula és a 804 milliós sikerdíj szerkezete
1996 januárjában az ÁPV Rt. igazgatósága megbízta Tocsik Márta ügyvédnőt, hogy tárgyaljon az önkormányzatokkal a követelések csökkentéséről. A szerződés szerkezete rendkívül célratörő volt: a megbízási díjat a megtakarított összeg tíz százalékában határozták meg. A konstrukció elvben arra ösztönözte a megbízottat, hogy minél nagyobb engedményt csikarjon ki a településektől a központi vagyonkezelő javára. További kapcsolódó háttéranyagok a Közélet rovatban olvashatók.
A gyakorlatban azonban a mechanizmus komoly aggályokat vetett fel, mivel az önkormányzatok jelentős része a hosszas pereskedéstől tartva hajlandó volt lemondani járandósága egy részéről. Tocsik Márta a tárgyalássorozat eredményeként összesen 804 millió forintos sikerdíjat számlázott ki az állami szervezetnek. Ez a példátlanul magas összeg a kortárs gazdasági életben azonnal feltűnést keltett, és felvetette a kérdést, hogy egyetlen magánszemély munkája arányban állhat-e ekkora közpénzkifizetéssel.
A megbízások teljesítése során a jogi hátteret és a dokumentációt az ÁPV Rt. belső körei folyamatosan jóváhagyták, így a kifizetések akadálytalanul megtörténhettek. A rendszer látszólag zárt és szabályos volt egészen addig, amíg a nyilvánosság tudomást nem szerzett a tranzakciók valódi terjedelméről. A kiszámlázott összeg mögött azonban egy olyan visszajuttatási kötelezettség állt, amely túlmutatott egy egyéni ügyvédi megbízáson.
