A rántást vagy sűrítést csak óvatosan és finoman szabad alkalmazni

Számos hazai tájegység hagyománya szerint finom, fűszerpaprikás és hagymás rántással teszik teltebbé a káposzta levét a főzés végén.

Más gasztronómiai szokások teljesen elhagyják a rántást, és a rizs természetes keményítőtartalmára, valamint az elpárologtatásra bízzák a sűrűséget.

Ha mégis a rántás mellett döntünk, a forró léből kimerve kell a lisztes alapot teljesen csomómentesre keverni.

A simára kevert sűrítést rendkívül óvatosan kell visszacsorgatni a gombócok közé, majd a fazekat rázogatva átforralni.

A túlzásba vitt, nehéz rántás elnehezíti az ételt, és kellemetlen lisztízzel fojtja el a gondosan érlelt alapízeket.

Bár az illatok azonnali kóstolásra csábítanak, a kioldódó kollagén és a mély fűszerek igazi harmóniája csak órákkal a kihűlés után születik meg. A legteljesebb ízélményhez néha egy egész éjszakányi türelem szükséges.