A magyar politikai élet új korszakának természetét és a kormányváltás utáni hatalomgyakorlás legfontosabb sajátosságait vette górcső alá Török Gábor. A politológus a közösségi oldalán közzétett bejegyzésében és a legutóbbi Törökülés című műsorában szembesítette a közvéleményt azzal a felismeréssel, hogy a Fidesz 16 éves uralmát leváltó új kabinet működése mögött egy gyökeresen eltérő, mégis rendkívül veszélyes logika húzódik meg.
A szakember szerint a politikai vitákban sokan ódzkodnak a 2 rendszer párhuzamba állításától, holott a hasonlóságok és a különbségek pontos ismerete nélkül lehetetlen megérteni a mindennapi kormányzást.
Az elemző szerint a kormányváltás óta eltelt hónapok tapasztalatai alapján elérkezett a pillanat, hogy a nyilvánvaló párhuzamok mellett a legfontosabb strukturális különbség is pontos nevet kapjon. A politikai gépezet fókusza ugyanis a nyers hatalomtechnikai dominanciáról áttevődött a folyamatos, élőben közvetített médiaszereplésre.
Orbáni hatalomgyártás és Török Gábor szerint az új önrendezői korszak
A rendszerek közötti választóvonalat a politikai túlélés és a sikeresség mércéje jelöli ki. Mint a politológus fogalmazott: „Az Orbán-kormány egyik legfontosabb intézménye, logikája és stratégiája volt az, amit hatalomgyárnak és hatalomgyártásnak neveztem. Az volt a legfontosabb célja, hogy gyakorolja, megtartsa és újratermelje a politikai hatalmat”. Ezzel a monumentális, bürokratikus és médiatámogatott intézményrendszerrel szemben az új vezetés teljesen más koordináta-rendszerben mozog.
Kapcsolódó cikk
Török Gábor közös képen méltatta Forsthoffer Ágnest – miért kap most külön súlyt a találkozó?
A jelenlegi kabinet ugyanis a gyakorlatában és a sikerkritériumában sokkal inkább tűnik egy végtelenített műsorgyárnak. Török rámutatott: „Az látszik a legfontosabb céljának, hogy a kormányzást és annak vezetőjét folyamatosan megjelenítse, egy sajátos (ön)rendezői kormányzást folytasson”. A miniszterelnök nem a háttérben alkudozik a hatalom újratermelésén, hanem a nap 24 órájában maga rendezi és játssza a saját politikai drámáját a nyilvánosság előtt.
Döntéshozatal helyett látvány, lájkok és a politikai túlélés ára
Bár mindkét hatalomgyakorlási modellben szükségszerűen felbukkannak ugyanazok az elemek, a súlypontok drasztikusan eltolódtak. A politológus összegzése szerint a korábbi korszak középpontjában a csupasz hatalom, az intézmények bekebelezése és a kíméletlen döntéshozatal állt, míg a mostani éra sokkal inkább a népszerűségre, a vizuális látványra és a virtuális szereplésre koncentrál – elemezte a hatalom átalakulását a 24.hu hasábjain.
A kérdés csupán az, hogy meddig tartható fenn egy olyan országirányítás, amely a valós gazdasági és társadalmi reformok végigvitele helyett a közösségi média hírfolyamának uralására épül. A népszerűségi mutatók és a lájkok hajszolása ugyanis a döntési képesség feladását eredményezheti a nehéz, népszerűtlen intézkedések idején.
Az őszi parlamenti ülésszak és a gazdasági kihívások hamarosan próbára teszik ezt a működést, miközben a politikai elemzők azt figyelik, mikor kényszerül az önrendezői műsorgyár a kőkemény, látványmentes kormányzati döntések meghozatalára.
