A Transparency International jogi igazgatója, Ligeti Miklós meglepőnek, de rendkívül hatékonynak tartja az ügyészi jogköröket

A tervezet drasztikus felépítése még a sokat látott civil szervezeteket is meglepte, de Ligeti Miklós, a Transparency International Magyarország jogi igazgatója egyenesen briliánsnak nevezte a párhuzamos ügyészi jogkörök kialakítását. A szakember rámutatott, hogy a büntetőeljárási rendszer évszázados logikájának átvétele megspórolja a hosszadalmas és buktatókkal teli jogi útkeresést a hivatal számára a bíróságokon. A román korrupcióellenes ügyészség (DNA) sikeres mintájára épülő modell lehetővé teszi, hogy a szervezet azonnal, késlekedés nélkül képviselhesse a vádat a legsúlyosabb gazdasági bűncselekmények esetén. Vajon az új, független ügyészi hatalom képes lesz-e megtörni azt a falat, amelyet a NER tizenhat éve alatt építettek fel a felelősségre vonás ellen? A hatalmas, koncentrált hatalom azonban komoly aggodalmakat is felvet a szervezet esetleges, jövőbeni politikai befolyásolásával kapcsolatban a kritikusok körében. Ligeti Miklós higgadtan rávilágított, hogy a korábbi rendszerben az utasíthatatlanság csupán egy üres, relatív fogalommá silányult, így a valódi változáshoz mindenképpen „jó intézményekbe jó embereket” kell találni a nyílt pályázatok során. A Tisza-kormány eddigi, korrekcióra képes lépései – mint a fellázadt rendőrök nyomására visszavont főkapitányi kinevezés – a szakértő szerint azt bizonyítják, hogy a rendszer képes tanulni a hibáiból. A jogi igazgató hangsúlyozta: a tervezet alapvetően jó szándékú és társadalmi igényből fakad, a végső siker azonban a konkrét személyi döntéseken és a politikai hátszél teljes megvonásán múlik majd.

A civilek a bizonyítási teher azonnali megfordítását követelik a gyanús szerződéseknél

A TI Magyarország azonban nem elégszik meg a tervezet jelenlegi, bár szigorú kereteivel, és két kulcsfontosságú területen azonnali és radikális szigorítást követel a jogalkotóktól. Ligeti szerint a közérdekű bejelentők védelme jelenleg gyerekcipőben sem jár, holott az ő belső, titkos információik nélkül a hivatal vakon fog tapogatózni a legsötétebb ügyekben. A szakember egyenesen az NVVH-hoz delegálná a teljes bejelentővédelmi feladatkört, megakadályozva a Szabó Bence volt rendőrszázadoshoz hasonló, megtorlásként elszenvedett, politikai indíttatású elbocsátásokat a jövőben. Miért habozik a kormányzat egy golyóálló védelmi hálót húzni a rendszerből kilépő, a bűnökről valló bennfentesek köré?

A civil szervezet legkeményebb, egyenesen forradalmi javaslata azonban a közérdekű keresetek benyújtásának és az 5-8 évig húzódó, kimerítő bírósági perek felgyorsítására irányul a vagyonvisszaszerzés során. Ligeti szerint katasztrofális hiba lenne megvárni, amíg a hosszú pereskedés alatt az oligarchák szabályosan felveszik az osztalékot és eltüntetik a pénzt a strómanok hálózatában. A megoldás a bizonyítási teher kíméletlen megfordítása: az NVVH azonnal blokkolhatná a gyanús, túlárazott állami szerződéseket, és a haszonélvezőnek kellene a bíróság előtt, izzadva bizonyítania az üzlet törvényességét az állammal szemben. A kormány asztalán lévő javaslat megfogadásával a hivatal egy olyan fegyvert kapna a kezébe, amely már az első napon képes lenne befagyasztani a NER teljes, rejtett vagyonmozgását az országban.

A civil szervezet elemzése konkrét ügyeket is megnevezett a visszaszerzési listán, köztük a hadiipari cégek 4iG javára történő, 72 milliárdos áron aluli eladását, valamint a Tiborcz Istvánhoz köthető, 600 milliárdos irodaház-felvásárlást.

A magántulajdon szentségére hivatkozó, pánikba esett hangokat Ligeti Miklós egyetlen, jéghideg és megfellebbezhetetlen mondattal szerelte le: a lopott szajrén senki sem szerezhet tulajdonjogot. A szakértő kegyetlen logikája szerint a 16 éven át zajló, rendszerszintű lopás során felhalmozott, majd „kifehérített” vagyonok esetében az államot egyáltalán nem kell, hogy érdekelje a tolvajok esetleges sértettsége vagy a vélt jogsérelmük. Az elkobzások dominóhatása és a zárolások következtében bedőlő magánépítkezések vagy meghiúsult üzletek kára kizárólag a bűnözőket terheli, nem pedig a kárpótlásra váró társadalmat. A jogszabály társadalmi vitája még zajlik, de a visszaszámlálás már elindult; a kérdés csupán az, hány ezermilliárd forintot sikerül végül kicsavarni a régi elit görcsösen szorító kezeiből.