A közszolgálati televíziózás hazai történetében ritkán látni annyira tökéletesre csiszolt politikai abszurdumot, mint amikor egy férfi szoprán énekes jelenléte válik nemzetbiztonsági kockázattá a Kunigunda utcai stúdiókban. Vásáry André most közel egy évtizedes kényszerpihenő után tűnt fel újra a közmédia képernyőjén, hogy a SzerencseSzombat lottóshow-jában szórakoztassa a nagyérdeműt – számolt be a fejleményről az ACNews. A látványos pálfordulás nem egyedi jelenség, hiszen az elmúlt időszakban egymást érik a korábban csöndben feketelistára tett, majd hirtelen ismét szalonképessé vált előadók a közszolgálati adókon.

A visszatérés különös pikantériáját nem csupán a szimbolikus időzítés adja, hanem a műsorválasztás és a dalválasztás sajátos eleganciája is. Az énekes a Why című szerzeménnyel állt a kamera elé, amely korábban az Eurovíziós Dalfesztivál hazai válogatójában versengett, és amelynek szövege most szokatlanul áthallásos gellert kapott a köztévé stúdiójában. Vásáry André a fellépést követően elmondta, hogy kifejezetten keserédes élményként élte meg az estéjét, hiszen a csaknem tízéves száműzetés tüskéje még akkor is éles marad, ha a stúdióajtót végül ismét sarkig tárják a meghívott előtt.

Tíz év feketelista után újra átlépte az MTVA küszöbét Vásáry André

A közmédia falai mögött hosszú évekig finomhangolt tiltási mechanizmusok működtek, amelyekről a szakma pontosan tudott, ám nyíltan ritkán beszéltek a szereplők. Nem Vásáry André az egyetlen, aki megtapasztalta a kultúrpolitikai szelek hirtelen irányváltását. Nemrégiben Lábas Viki is arról számolt be, hogy hosszú évek mellőzése után egy asszisztens casual közléséből tudta meg az MTVA épületében: lekerült a képzeletbeli feketelistáról. A jelek szerint a Kunigunda utcában szorgalmasan revideálják a korábbi nemkívánatos személyek jegyzékét, ami a képernyőn megmegjelenő régi-új arcok számán is tisztán tükröződik.

Vásáry André nyilatkozata szerint vannak ajtók, amelyek hosszú időre bezárulnak az ember előtt, és akadnak olyanok is, amelyekről pontosan lehet tudni, miért nem nyílnak ki – még akkor is, ha az okokról nyilvánosan hallgatni illik. „Közel tíz évig nem léphettem be a műsorba. Hogy miért? Ne kérdezzétek. Lehet tippelni. Aztán a választások után néhány hónappal egyszer csak megcsörrent a telefonom. Úgy tűnik, ismét kompatibilis lettem” – fogalmazott az énekes a közösségi médiában tett bejegyzésében, világossá téve, hogy a hirtelen jött szakmai nyitottság mögött aligha a zenei ízlés radikális pálfordulása áll.

Keserédes elégtétel a lottóshow díszletei között

A feketelisták intézménye a magyar nyilvánosságban mindig is sajátos logikát követett: a hatalmi cinizmus nem indokol, csupán kikapcsolja a mikrofont, majd amikor a politikai klíma úgy kívánja, úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Az énekes nem rejtette véka alá, hogy a fellépés egyszerre jelentett számára szakmai örömöt és mély fájdalmat. Az eltelt tíz év kiesett lehetőségét és a mellőzöttség emlékét nem törli el egyetlen szombat esti lottósorsolás sem, még ha a produkció stábja és a hangulat a legprofibb arcát mutatta is a felvétel során.

Van az úgy, hogy az ember életében vannak ajtók, amelyek hosszú időre bezáródnak előtte. És vannak olyan ajtók is, amelyekről pontosan tudja, miért nem nyílnak ki – még akkor is, ha erről nyilvánosan nem beszélhet.

Az alakítás vizuális tálalása sem volt mentes a finom provokációtól. Az énekes saját bevallása szerint szándékosan választott polgárpukkasztóbb ruhadarabot a fellépéshez, felkészülve arra a lehetőségre is, hogy a következő meghívásra esetleg újabb évtizedet kell majd várnia. A jelenlegi státusz szerint a közmédia kapui átmenetileg nyitva állnak a korábban szankcionált művészek előtt, ám azt, hogy ez a fajta kultúrpolitikai enyhülés tartós intézményi fordulatszám-váltást jelöl-e, vagy csupán ideiglenes kirakatrendezést, a következő hónapok műsorstruktúrája és meghívotti listái fogják végérvényesen eldönteni.