Farkasok szabadon, avagy mi bújik meg a demokrácia álarca mögött?

A 15. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál keretében 59 filmet vetítettek a budapesti művészmozikban, amelyek 35 ország rendezőinek munkái. Miért szerettük volna mindenképp megnézni és miért volt számunkra az egyik legérdekesebb a Farkasok szabadon? Írásunk címe árulkodó lehet.

A film 5, egymástól földrajzilag, gazdaságilag, vallási tekintetben és politikai berendezkedés alapján is eltérő állam – Hongkong, Tunézia, India, Japán és az Amerikai Egyesült Államok – példáján mutatja be, hogyan irányítják politikai vezetők adott nemzet népét a demokrácia köntösébe bújtatva.

consumerism animation
Farkasok szabadon / Fotó: Cinephil

Patrick Hamm, a film Amerikában élő német producere a vetítés után mesélt arról, miért ezt az 5 országot választották ki annak ellenére, hogy Magyarország és Lengyelország is felkerült a listájukra. Ő és Rupert Russell, a film rendezője hosszú ideig gyűjtötték a filmhez a felvételeket és beszámolókat. Végül azokat az országokat választották, amelyek a leginkább alkalmasak annak az üzenetnek az átadására, amit a nézőknek eredetileg szántak.

Jó estét, Mr. Waldheim, jó estét, igazság! / ContextUs

Egy dokumentumfilm több dolog miatt lehet érdekes: a téma, a felvételek kora, az elbeszélés személyessége, a hitelesség, a filmszakmai megoldások vagy ezek összessége teheti izgalmassá. A 15. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválon bemutatott Jó estét, Mr. Waldheim (The Waldheim Waltz) minden

Talán a film folytatásában sikerül kitérni az európai országok helyzetére is, bár a legjobban annak örülnénk, ha ez fel sem merült volna.

Eltúlzott mozifilmhatás?

A Farkasok szabadon (Freedom for the Wolf) Rupert Russell első egész estés dokumentumfilmje. A sokszor mozifilmszerű kamerafelvételeket animációkkal töri meg és egészíti ki a rendező. A film eleje túlzottan megrendezettnek tűnt, ami a hitelességen némileg csorbított.

Hiányzott a dokumentumfilmekre általában jellemző természetesség. Lehet, hogy azért, mert nem jártam még Hongkongban, és ijesztően hatottak a sci-fibe illő felvezető snittek.

A néhány percig tartó bizonytalankodásom azonban gyorsan feledésbe merült. A film mindenkit érintő témája, az izgalmas vágások és a jelenetek végig lekötöttek.

Russel egyébként a Harvardon szerezte doktoriját, az Országos Tudományos Alapítvány ösztöndíjasaként. Jelenleg egy animációs rövidfilmsorozaton dolgozik a politikai elmebaj felerősödéséről How the World Went Mad címmel. Érdemes lehet ismét fontolóra vennie magyarországi példa bevonását.

Haldokló demokrácia a világ különböző pontjain

Hongkong függetlensége mindig is viszonylagos volt: Nagy-Britannia 1997-ben „adta vissza” a városállamot Kínának. A korábbi brit terület megtartotta önálló valutaként a dollárt és saját vámszabályait, különleges jogállását és társadalmi viszonyait is.

A 2014-ben kirobbant lázongás hátterében az állt, hogy az az év augusztusában elfogadott reformok szerint nem lesz általános választójog Hongkongban: a fő miniszterjelölteket Peking választja ki, hiába az „egy ország, két rendszer” elve.

A Foglald el a központot!  ellenzéki mozgalom képviselői kifordított esernyőkkel vonultak Hongkong üzleti negyedébe, hogy több ezren álljanak ki a szabad döntés joga és a független Hongkong mellett. Az „esernyős forradalom” békés tüntetésnek indult, de a filmben látható felvételekből és a beszámolókból kiderül: a rendőrök nem voltak képesek – sem hajlandóak – könnygáz bevetése nélkül tűrni az utcára vonuló ellenzéki tömeget.

https://vimeo.com/297931808

2011-ben kormányellenes tüntetéssorozat vette kezdetét az arab államokban. A filmben példaként felhozott Tunézia több városára is kiterjedő „jázminos forradalom” résztvevői leginkább a szólásszabadság hiánya miatt döntöttek úgy, hogy tömegesen adnak hangot a véleményüknek.

A választópolgárok emellett az akkori államfő, Zín el-Ábidín ben Ali kormányzása alatt elterjedt korrupció, a munkanélküliség és az általánosan alacsony életszínvonal okán vonultak az utcára.

A tüntetések az államfő lemondásához vezettek, majd az első szabad választások eredményeként Moncef Marzoukit lett az új elnök. A filmben az utca embere mellett egy rapper és politikusok mesélnek a történésekről és az arab tavasz utáni időszakról. Vajon jó döntést hoztak?

e87d3e6f ef95 4845 b074 cd40701eca81
Jelenet a filmből / Fotó: IDFA

Indiában fogyasztói szabadsággal leplezik a valódi demokrácia hiányát. Bollywoodi komikusok beszámolói szerint a szólásszabadság fogalma mintha nem is létezne, a hindu-muszlim vallási harc pedig örök

Japánban is különös módon értelmezik a demokrácia fogalmát. A film a tánctilalmi törvény és annak megszegése példáin, illetve a távol-keleti és nyugati kultúra szembeállításán keresztül mutatja be a szabadság korlátozását.

Freedom for the wolf
Jelenet a filmből / Fotó: DMovies

Az Egyesült Államokról szóló, záró részben a bőrszín alapján történő megkülönböztetésre helyezi a hangsúlyt a rendező, a néző pedig szomorúan konstatálja, hogy a demokrácia már a szabadság földjeként emlegetett Amerikában is halott.

Egyszerre szórakoztató és fájdalmas

Sok országban soha nem is létezett, néhány helyen eltűnőben van, másutt átalakulóban – ez a demokrácia ma. A film alátámasztja azt a szomorú tényt, miszerint a szó eredeti jelentése elveszni látszik, közben pedig a legjobb pillanatokban dobja fel a kedvünket egy-egy, csupán keserédes snittel vagy nyilatkozattal.

Sokrétű a Farkasok szabadon „szereplőgárdája”, így nemcsak az tartja fenn a folyamatos érdeklődést a film iránt, hogy 5 különböző kultúra képviselői szólalnak meg.

A napjaink egyik legnagyobb veszélyét jelentő kérdés – a szabadságkorlátozás legkülönfélébb megjelenési formáinak – demonstrációja hallható lázongó aktivistáktól, elnémított médiaszemélyiségektől, művészektől, társadalomkutatóktól. Mellettük megszólalnak politikusok és a szabadságért küzdő vagy annak hiányába teljesen belenyugvó hétköznapi emberek.

A Deutsche Welle címlapon hozza Orbán kijelentését: “A liberális demokrácia korának vége”

“A zátonyra futott liberális demokráciát egy 21. századi keresztény demokráciával cseréltük le, ami garantálja az emberek szabadságát és biztonságát” – idéz a lap Orbán tegnapi, parlamenti beiktatásakor tartott beszédéből. “Ez a hagyományos családmodellt támogatja, ami egy férfiből és egy nőből áll, távol tartja az antiszemitizmust, és esélyt teremt a növekedésre” – tette hozzá .

Az is elgondolkodtató a filmben, hogy mennyire másként értelmezik a szabadság és demokrácia fogalmát különböző társadalmakban. Érdemes megismerkedni a többi szociokulturális nézettel, és nagyon várom a film folytatását, amelyben a rendező más országok példáján keresztül is elemezné a demokrácia haldoklásának folyamatát.


Ez is érdekelhet

Top sztorik a rovatból