Az április tizenkettedikei parlamenti választásokhoz közeledve egymás után mondják vissza jelöltségüket az ellenzéki egyéni indulók – László Róbert választási szakértő és Böcskei Balázs politikai elemző szerint azonban a visszalépések döntő többsége semmit sem változtat a tényleges erőviszonyokon, egyetlen kivétellel: Hadházy Ákossal.
A magyarországi választási rendszerben az egyéni választókerületek szerepe 2011 óta, az új választási törvény bevezetése óta különösen felértékelődött. A vegyes rendszerben az egyéni körzetekben megszerezhető mandátumok és az úgynevezett győzteskompenzáció mechanizmusa együttesen határozza meg a végső parlamenti arányokat – ami azt jelenti, hogy az egyéni jelöltek visszalépéseinek hatása nem csupán lokális kérdés, hanem akár országos listás mandátumokat is érinthet. Éppen erre figyelmeztet László Róbert, a Political Capital választási szakértője.
Kapcsolódó cikk
„Orbánt el kell tenni láb alól” – a Washington Post szerint ezt javasolta az orosz hírszerzés, hogy megnyerje a magyar kormány a választást 2026-ban
Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter Facebook-videóban reagált a Washington Post azon cikkére, amely szerint az orosz Külső Hírszerző Szolgálat, az SVR egyik egysége merényletet javasolt Orbán Viktor ellen a választási kampány dinamikájának átírása érdekében – a külügyminiszter az értesüléseket „minden eddigi képzeletet alulmúlóan esztelen összeesküvés-elméletnek” minősítette.
Az elmúlt napokban és hetekben több ellenzéki egyéni jelölt döntött úgy, hogy nem indul az áprilisi választáson. A jobbikos Lukács László György Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében, a szintén jobbikos Földi István a mátészalkai körzetben, Kopping Rita a DK színeiben Kecskeméten, Staudt Máté és Balogh Ferenc jobbikos jelöltek szintén visszaléptek – utóbbi a tatabányai körzetben. A függetlenként induló Berki Sándor Nógrád megyéből szintén visszavonult, videóüzenetben közölve döntését.
Hadházy Ákos az egyetlen igazi tényező
László Róbert szerint a visszalépések az adott választókerületi győzelmi esélyek szempontjából valójában nem relevánsak, és nem befolyásolják a tényleges verseny kimenetelét. Budapesten mind a tizenhat választókerületben a Tisza Párt egyéni jelöltjének győzelmére lehet számítani – és ebben a képben a beágyazott, régi ellenzéki jelöltek, mint Tordai Bence, Kunhalmi Ágnes, Hiller István vagy Csárdi Antal lényegében nem számítanak. „Hadházy Ákos az egyetlen, aki az egyéni mandátum sorsában még tényező lehet, az összes többi jelölt biztosan nem” – fogalmazott a szakértő.
Kapcsolódó cikk
Lelepleződött a kaposvári jelölt: a Tisza Péter álnév mögött egy korábban jogerősen elítélt rendőrtiszt próbált elindulni a 2026-os választáson
Szerencsejáték-függőssége miatt anyagi problémákkal küzdött korábban.
Ahol viszont a régi ellenzéki jelöltek mégis árthatnak a Tiszának, az a töredékszavazatok mechanizmusa. Ha az inkumbens jelöltek elveszik a szavazatok egy részét, az szűkíti az első és második helyezett közötti különbséget, ami gyengíti a győzteskompenzáció hatékonyságát. „Ez összességében egy országos listás mandátum mínuszt jelenthet a Tiszának” – mutatott rá László Róbert.
Böcskei Balázs: a tömegek bölcsessége dönt
Böcskei Balázs politikai elemző ennél is visszafogottabban értékeli a visszalépések súlyát. Szerinte nem várható olyan tömeges visszalépési hullám, amely bármelyik párt listaállítási feltételeit veszélyeztetné. A közvélemény szempontjából a visszalépések szinte láthatatlanok: „Nagyon kevés állampolgár van, aki értesült volna egyáltalán a visszalépésekről, illetve tudná, hogy ki és miért lépett vissza” – mondta az elemző. A politikailag aktív szavazók körében ez ugyan izgatottságot kelthet, a választópolgárok zöme azonban nem tájékozódik ezekről – és ha mégis, korlátozott mértékben befolyásolja ez a döntéseit.
Kapcsolódó cikk
„A történelem ismétli önmagát” – Elemzők szerint a korábbi események dönthetik el a 2026-os választás kimenetelét
Magyar Péter a sorsát a nevében hordozza, miközben a politikai arénában a kőszikla és a győző feszül egymásnak az elkerülhetetlen ütközetben. A névadás misztikuma mögött felsejlik a kétezer-huszonhatos választás végkimenetele és a hatalmi harc valódi, hús-vér természete.
Böcskei szerint a tömegek bölcsessége érvényesül: a szavazók azokra a jelöltekre adják majd a voksukat, akiket eleve esélyesebbnek látnak az egyéni körzetben – és ebben a döntésben nem a jelölt lokális beágyazottsága, hanem a jelölő párt nagysága és esélyessége a meghatározó tényező. Az elmúlt évtizedek kampányai megtanították az ellenzéki szavazókat arra, hogy az egyéni választókerületek szintjén dől el a meccs – ahol ma kizárólag a Tisza és a Fidesz rúg labdába.
A visszalépési hullám valódi tétje: egy elveszett listás mandátum
A legtöbb visszalépő a Jobbik soraiból kerül ki – egy olyan pártból, amely eleve nem tudta megugrani az országos listaállításhoz szükséges küszöböt, és amelynek jelöltjei így eleve korlátozott mozgástérrel bírtak. A nyilvánosan kommunikált visszalépések egy része kifejezetten taktikai jellegű: a kieső jelöltek esetenként útmutatással is ellátták szavazóikat arra vonatkozóan, kit érdemes támogatniuk.
A száz és hat egyéni választókerület közül a legtöbbhöz – harmincöt körzethez – hat jelölt van bejelentve, huszonkilencben öt fő indul. A legtöbb jelölt Borsod-Abaúj-Zemplén megye harmadik és ötödik körzetében van, egyenként tíz-tíz fő, a legkevesebb pedig Hajdú-Bihar hatodik számú körzetében, ahol mindössze négyen szállnak versenybe.
A visszalépések nagy csinnadrattával zajlanak, de a végeredményt legfeljebb egyetlen listás mandátum erejéig befolyásolhatják – ez pedig a választás nagy képében eltörpülő tétel.
Mindez egy szélesebb politikatörténeti mintázatba illeszkedik: a fragmentált magyar ellenzék koordinációs kísérletei 2014 óta visszatérő dilemmát jelentenek, és a visszalépések intézménye minden ciklusban újra előkerül mint az erők összpontosításának eszköze. A mostani hullám azonban más talajon zajlik: a Tisza Párt megjelenésével az ellenzéki tér erőviszonyai alapvetően átrendeződtek, és a kisebb pártok számára az egyetlen racionális választás sokszor éppen az, hogy félreállnak – nem feltétlenül az ellenzéki összefogás romantikus eszméje, hanem a puszta matematika miatt.
Kapcsolódó cikk
Kiderült, amit már sokan suttogtak a 2026-os választásokról: Komoly gondban vannak a pártok, nem akárki mondta ki
A legjobban álló kispárt 106-ból csak 19-nél tart. A politológus szerint a 71 jelölt állítása is nehéz küszöbnek tűnik a legtöbb párt számára. Pedig ehhez országosan mindössze 35 500 aláírást kellene összegyűjteniük.
