3. Kollektív tudatlanság vagy feláldozott miniszter: a sztrádaszerződések valódi politikai ára
Vitézy Dávid a Fidesz védekezésére adott válaszában élesen megkérdőjelezte azt a narratívát, miszerint Lázár János egyéni akciójáról lett volna szó, amelyről a kabinet többi tagja nem bírt tudomással. A közlekedési miniszter megfogalmazása szerint nincs olyan ember az országban, aki elhinné, hogy a korábbi tárcavezető százmilliárdokkal drágábban adott volna megbízást Mészáros Lőrinc cégének anélkül, hogy arról a kormányzat felső vezetése és a minisztertanács tudott volna. A miniszter szerint a Fidesz mostani reakciója nem más, mint a felelősség áthárítása egyetlen szereplőre.
A politikai felelősség elhárítása és a ‘busz alá dobás’ stratégiája jól mutatja a korábbi kormánypárt belső feszültségeit a nyilvánosságra került koncessziós ügyek kezelésében. Ahelyett, hogy a Fidesz kiállna a korábban meghozott infrastrukturális döntések mellett, a jogi alaki hibákra és hatásköri hiányosságokra hivatkozva inkább Lázár Jánost állítja be hibázónak vagy jogkörét túllépő szereplőnek. Ez a taktika ugyan védheti a pártközpontot a közvetlen pénzügyi visszaélések vádjától, de teljesen aláássa a korábbi miniszter szavahihetőségét és szakmai integritását.
Az M6-os autópálya ügye így túlmutat egy egyedi sztrádaszakasz túlárazási botrányán, és az állami koncessziós rendszerek teljes működési mechanizmusát megkérdőjelezi. A Tisza-kormány által kezdeményezett felülvizsgálatok és a szerződésbontási kísérletek azt jelzik, hogy a nagyléptékű infrastruktúra-fejlesztések elszámoltatása a következő időszak kiemelt politikai és jogi csatatere marad. A kérdés már nemcsak az, hogy érvényes-e a megrendelés, hanem az is, hogy a nyilvánosságra kerülő dokumentumok alapján indul-e hivatalos eljárás a hűtlen kezelés gyanúja miatt.
