A kinevezések ára és a széfekben őrzött házipénztárak
A végrehajtói praxisok megszerzése komoly üzleti befektetésként működött a hálózatban. Az új végrehajtóknak sok esetben nem volt elégséges saját tőkéjük a belépéshez, ezért Schadl György kezdetben kölcsönökkel és finanszírozással segítette őket a pozíciók elfoglalásában, amit később a praxis bevételeiből kamatostul hajtott be rajtuk. A kinevezettek tulajdonképpen függőségi viszonyba kerültek, hiszen praxisuk fennmaradása és jövedelmezősége a kar elnökének jóindulatától függött.
A nyomozás során döntő áttörést jelentett, amikor fény derült a hálózat sajátos könyvelési módszereire. Schadl bizalmasa különféle elnevezésű, mint például Házipénztár és EgyenlegMoncsi nevű Excel-táblázatokban vezette a korrupciós pénzmozgásokat, a kifizetett összegeket és a még fennálló törlesztéseket. Ez a házi nyilvántartás részletesen rögzítette, hogy melyik végrehajtó mennyit fizetett be, és az így befolyó összegekből milyen tételeket teljesítettek a védnökök felé.
A hatósági házkutatások során nemcsak a digitális bizonyítékokat, hanem jelentős mennyiségű tárgyi bizonyítékot is lefoglaltak. A páncélszekrényekből és az ingatlanokból nagy összegű készpénz, luxusórák, valamint különféle kompromittáló és bizalmas dokumentumok kerültek elő, amelyek alátámasztották a széfekben őrzött illegális házipénztár létezését és a vagyontárgyak eredetét. A széfekben talált bizonyítékok mellett lehallgatási jegyzőkönyvek is előkerültek. Ezek a rögzített telefonhívások megmutatták, hogyan érte el a hálózat befolyása még az egyetemi vizsgákat is.
