Lehallgatási hanganyagok és a magas rangú felbukkanó kapcsolatok

A bűnügyi bizonyítékok legerősebb pilléreit azok a lehallgatási jegyzőkönyvek alkották, amelyekben a főszereplők kendőzetlenül beszéltek az elintézendő ügyekről, személyi döntésekről és a szükséges lépésekről. A rögzített beszélgetésekből kirajzolódott, hogy Schadl György rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezett az államigazgatás és az igazságszolgáltatás különböző szintjein, és gyakran hivatkozott magas rangú kapcsolatokra vagy pártfogókra.

A telefonos egyeztetések során a szereplők virágnyelven és közvetlen stílusban tárgyalták meg a kinevezési folyamatokat, az ellenőrzések elsimítását vagy éppen az egyetemi vizsgák elintézését. A lehallgatási anyagok szerint a végrehajtói kar elnöke nemcsak a végrehajtók kinevezésébe tudott beleszólni, hanem más hatósági és minisztériumi ügyek elintézésére is ígéretet tett partnereinek, kihasználva az államtitkárhoz fűződő közvetlen hozzáférését.

A nyilvánosságra került részletek súlyos kérdéseket vetettek fel az Igazságügyi Minisztérium belső ellenőrzési mechanizmusaival kapcsolatban. A dokumentált beszélgetések rávilágítottak arra, hogy az intézményi ellenőrző rendszerek nem tudták megakadályozni a végrehajtói kinevezések körüli visszaéléseket, mivel a döntési lánc kulcspontjain lévő tisztségviselők maguk is részesei voltak a folyamatnak. A vádemelés után éles ellentét alakult ki a vádlottak védekezésében. Míg az adminisztrációért felelős bizalmasok vádalkut kötöttek, a főszereplők stratégiája teljesen más irányt vett.