A per fejleményei és a fennmaradt rendszerszintű kérdőjelek
A Központi Nyomozó Főügyészség vádemelését követően a bírósági eljárásban éles különbségek rajzolódtak ki a vádlottak védekezési stratégiájában. A vádlottak egy része – köztük több végrehajtó és a hálózat adminisztrációjáért felelős bizalmas – beismerte bűnösségét és vádalkut kötött a hatóságokkal, ami megerősítette a vádirat fő megállapításait. Velük szemben a bíróság jogerős ítéleteket hozott felbujtóként vagy bűnsegédként elkövetett cselekmények miatt.
Ezzel szemben az ügy két kulcsszereplője, Schadl György és a tisztségéről lemondott Völner Pál tagadták a bűncselekmények elkövetését, és következetesen visszautasították a vesztegetés vádját. Védekezésükben az átadott pénzek és a megbeszélések jogos voltát, illetve a vádak megalapozatlanságát hangsúlyozták. A per folyamán a bíróságnak a tanúvallomások, az lehallgatási jegyzőkönyvek és a lefoglalt Excel-táblázatok komplex bizonyítéki rendszerét kell mérlegelnie.
A büntetőjogi felelősségre vonás mellett a Völner–Schadl-ügy tartós rendszerszintű kérdéseket hagyott maga után. A korrupciós botrány rávilágított arra, hogy a végrehajtói szervezet feletti állami felügyelet és a kinevezési eljárások átláthatósága alapvető reformra szorul. Bár a szabályozást azóta több pontban módosították, a minisztériumi szintig érő korrupciós mechanizmusok tanulságai továbbra is a magyar igazságszolgáltatási rendszer legsúlyosabb figyelmeztetései közé tartoznak.
