A gyorstesztek hatalmas vakfoltja és a laborok kapacitása
Ahogy arról korábban beszámoltunk, az ismert szakember korábban a képernyős személyiségek szerhasználati problémáiról is nyíltan beszélt. Most, bár a nyál- vagy vizeletalapú gyorstesztek gyors és kézenfekvő megoldásnak tűnnek, Zacher Gábor rámutatott a módszer óriási hiányosságára. Az Európai Unió Kábítószer-ügynöksége jelenleg nagyjából 1600 különféle tudatmódosító szert tart nyilván a feketepiacon. Ezzel szemben az elterjedt gyorstesztek ennek a kínálatnak mindössze a 4-5 százalékát képesek egyáltalán kimutatni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tesztek a piacon forgó szerek 95 százalékára teljesen vakok maradnak. A repülőtereken alkalmazott bőrfelületi mintavétel sem jelent megoldást, mert az csupán a szerrel való fizikai érintkezést igazolja, a tényleges fogyasztást nem, így könnyen ártatlan személyeket hozhat alaptalanul gyanúba.
A toxikológus kiemelte, hogy a csalhatatlan eredményhez speciális laboratóriumi műszeres vizsgálatra van szükség vizeletmintából. Ilyen felkészültségű intézményből azonban kevés működik az országban, a mintánkénti 150-200 ezer forintos vizsgálati díj mellett pedig az akkreditációjukat kockáztató laborokra háruló felelősség is ugrásszerűen megnőne. A gyorstesztek jogi megbízhatóságát ráadásul egy banális, mindennapi frissítő, a tonik is alapjaiban rengetheti meg, teljesen téves riasztást adva egy veszélyes kábítószerre.
