Áldozatok és beszervezettek összecsúszása a nyilvántartásokban
A kapkodó adatközlés legkirívóbb példájaként Zárug Péter Farkas Lezsák Sándor esetét emelte ki a beszélgetésben. Az egykori MDF-alapító és volt parlamenti alelnök neve ugyanis tévesen került fel a nyilvánosságra hozott ügynöklistára.
A politológus rámutatott, hogy a levéltári jelölések és kartonok nem megfelelő értelmezése miatt egy meghurcolt, megfigyelt ellenzékit mostak össze a besúgókkal. A szakember emlékeztetett arra, hogy az érintettet a pártállami időkben folyamatosan zaklatták és zsarolták, de soha nem vált hálózati személlyé.
A nyilvántartások három alapvető kategóriát különböztetnek meg: az érdeklődésre számot tartó személyek „A” kartonját, a beszervezettek „B” kartonját, valamint a konkrét jelentéseket őrző munkadossziékat. Ezek felületes kezelése elkerülhetetlenül tragikus tévedésekhez vezet a köztudatban.
Zárug kiemelte, hogy a társadalmi edukáció elengedhetetlen lenne a közzététel mellett, hozzátéve: „100%-ban egyetértek a Gáborral: edukációhiány van”, utalva Horn Gábor korábbi felvetésére. A laikus közvélemény ugyanis a kódok mögött képtelen különbséget tenni a megfigyelt áldozat és a besúgó között.
A botrány nyomán Cseh Gergő Bendegúz, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója bocsánatot kért az érintettektől és felajánlotta lemondását.
A levéltári botrány mögött meghúzódó kapkodás azonban egy tágabb jelenség tünete. Zárug Péter Farkas szerint Magyar Péter vezetői stílusa olyan kockázatokat hordoz, amelyek gyorsan kikezdhetik a választók türelmét.
