Az autonóm egyetemek forráselvonása és a modellváltás következményei

Ahogy korábban beszámoltunk róla, a Kossuth-díjas szerző már korábban is határozottan felszólalt a kulturális szféra önállóságáért. A 2027-es költségvetés bírálatában most központi helyet kapott azon felsőoktatási intézmények helyzete, amelyek korábban ellenálltak a közérdekű vagyonkezelő alapítványi formának.

Závada Pál Facebook-bejegyzésében megdöbbentőnek nevezte, „hogy miért folytatódik azoknak az egyetemeknek a kiéheztetése – mint például az ELTE vagy a Zeneakadémia –, amelyek ellenálltak az alapítványi formába való bekényszerítésnek.”

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói és kutatói az elmúlt években többször is jelezték a megalázóan alacsony bérek miatti működési nehézségeket.

A költségvetési javaslat elemzésekor kiderült, hogy az állami fenntartásban maradt egyetemek bérrendezésére mindössze szűkös keretek állnak rendelkezésre, miközben az oktatói fizetések reálértéke folyamatosan csökken.

A felsőoktatási intézmények kiéheztetése éles ellentétben áll azzal a kiemelt bánásmóddal, amelyet a hatalom által preferált egyéb szervezetek élveznek a benyújtott büdzsé szerint.

A tervezet számai között azonban akadt egy kiemelt kivétel: a Magyar Művészeti Akadémia költségvetési sora egészen más irányú döntésről tanúskodott.