Nézem Színház Závada Péter Amphitryon-sztorija

Závada Péter Amphitryon-sztorija

Promóció

Az eddig megjelent drámái, három verseskötete és számos színpadi szövege után megjelent Závada Péter legújabb, Je suis Amphitryon című drámája. A ContextUs második születésnapja alkalmából, kötetbemutató-jelleggel erről a szövegről és az ebből készülő előadásról beszélgettünk Petivel, valamint arról, hogy mit gondol a kortárs magyar színházról.

Promóció
- Advertisement -

Egy olyan történetről van szó, amit az antikvitás óta már többször (legalább háromszor) megírtak, Peti szerint azonban nem lehet elégszer visszanyúlni Amphitryon vagy mondjuk Oidipusz király történetéhez, hiszen ezek „a drámairodalom alapkövei”. Mindkettő alapvető emberi kérdéseket fogalmaz meg és univerzális szövegeknek számítanak. A dráma alapvetően lételméleti (Ki vagyok én?) és ismeretelméleti  kérdésre (Honnan tudom, hogy mi  valóság?) fókuszál. Többször vígjátékként írták meg, de a Závada-átiratban – aki elsősorban Kleist drámájára alapoz – egyértelműen tragédia lett a műből, amelynek komolyságán a szövegben néhol felbukkanó irónia és humor könnyít.  

A cím és a történet is Amphitryont állítja középpontba, de egyesek számára Alkméné lehet a főszereplő – ugyanannyira az ő tragédiája is, mint az uráé.

A mostanában maguknak egyre több teret szerző feminista mozgalmak az olvasó gondolatait akarva-akaratlanul is befolyásolhatják, de a szerző maga is állítja, hogy „A Je suis Amphitryon egy feminista dráma – legalább is ezt szeretném hinni.”

Az összes szereplő közül Alkméné története van a legradikálisabban újraolvasva, sőt, Amphitryon el is mondja a feleségének: „Általad lehetek címszereplő.” Valójában az egész dráma Alkméné tragédiája, a férje csak elszenvedi azt. Ha belegondolunk, ez tulajdonképpen egy bibliai József-történet. Amphitryon kísértetiesen hasonló helyzetben van, mint József – senki sem kérdezi meg a véleményét, mielőtt cselekszenek.

Závada Péter és Pálla Orsolya a ContextUs 2nd születésnapi kerekasztal-beszélgetésén / Fotó: Viszló Áron

Az Amphitryon-tragédiának alapja az énvesztés és az identitás elvétele. A digitalizáció jelenleg igen nagy szerepet tölt be az életünkben és illett volna a történetbe. Egy-egy apró utalást ugyan találunk néhol a szövegben arra, hogy mai környezetben zajlanak a cselekvések, de a digitalizáció mégis kívül marad a drámán. Peti elmesélte, hogy a Je suis Amphitryonnak volt egy másik, hosszabb változata is, amiben nem csak felmerült a virtualitás, hanem egészen hangsúlyos lett. Ő így fogalmazott:

Ez egy dekonstrukciós kísérlet volt, először le akartam bontani a drámát, aztán a színházra vonatkozó részeket… A végén két mesterséges intelligencia vette volna át Alkméné és Amphitryon szerepét és chatdrámába ment volna át a történet.

Ezt az ötletet azonban elvetette, mert ez már szétfeszítette volna a drámaszöveg kereteit. Szóba került aztán a szántszándékkal történő, általában snassz (túl)aktualizálás, ami Petitől igen távol áll, hiszen „annyira ebben élünk, hogy nem biztos, hogy ezt ennyire szájba kell rágni.” Milyen igaz!

A drámaszövegben rendre megjelennek a különféle színházelméleti reflexiók, mondhatni önreflexiók. A performatív fordulat óta egyre többet látunk ezekből a művészetekben, de a szerzőnek ezzel konkrét és érthető célja volt. „Az, hogy a színpadon próbálom megteremteni a valóságot, nem lehet egyeduralkodó a színházban.” – mondta – „Én soha nem azért jártam színházba, hogy beüljek a meleg székbe, belesüppedjek egy történetbe és két óra múlva felálljak, kvázi felébredve az álomból. Mindig azt szerettem, ha a színház önmagára vagy a környező világ működésmódjaira reflektál.

Security Check Required

No Description

Peti aztán arról mesélt röviden, hogyan kerültek össze, valamint hogyan alakult az alkotófolyamat Geréb Zsófia rendezővel és Varga Zsófia dramaturggal. Mint mondta, senki más nem írt bele, csak az ő mondatai szerepelnek a drámaszövegben – csak az idő- és térdramaturgiába, valamint a jellemek fejlődésébe szóltak bele a lányok. Geréb Zsófi rendezői stratégiája szerint az előadásban két síkon zajlanak majd az események – a szöveg síkján és a cselekvés síkján. Érdekes lesz figyelni, hogy a mozdulatok mikor narrálják a szöveget, és mikor mondanak egymásnak ellent. Ezek a cselekvések abszolút a rendező vízióiból születtek, hiszen konkrét akciók és szerzői utasítások egyáltalán nem voltak sem a szövegben, sem Peti fejében. Egy különleges drámaszöveg született, amit a szerző szövegfolyamnak vagy tudatfolyamnak hív.

http://contextus.hu/zavada-peter-nem-hiszek-a-versek-onterapias-hatasaban/

Závada Péter egy sokoldalú alkotója a kortárs magyar irodalomnak. Slam poetry-vel kezdte, versírással és verseskötetekkel folytatta, a színháztudomány felé fordult, mára pedig egyre több dramaturg munkát kap különböző színházaktól… Amikor arról kérdeztem, szeretne-e továbbra is egyszerre foglalkozni a lírával és a drámával, vagy visszafordulna-e a slamhez és a verseléshez, abszolút egyértelmű választ kaptam: „A verstől soha nem távolodtam el. Én a drámát is versben képzelem el. A vers annyira konstans az életemben lassan már húsz éve, hogy nem hiszem, hogy ez valaha változni fog. A színház pedig egyrészt egy közeg, ahova nagyon jó bejárni, másrészt egy megélhetési forrás. Abszolút megtaláltam a helyemet.”

Promóció
Promóció
Promóció

legnépszerűbbek

A WHO üzeni: ezeket tartsd be, hogy ne kapd el a koronavírust

Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) ajánlásokat tett közzé, milyen szabályokat érdemes betartani a megelőzés gyanánt, valamint mik a koronavírus tünetei.

Az olasz nővér megmutatta, milyen káros hatásai vannak a koronavírusnak

Egy olaszországi nővér a koronavírus frontvonalából posztolt.

Így teszi tönkre a tüdőt a koronavírus

A felvételek az egyik olyan kínai páciens tüdejéről készültek, aki még tavaly decemberben hunyt el Kínában.
Promóció

a szerk. ajánlása

Andy Warhol cipőillusztrátorként kezdte – Érdekességek a pop-art atyjáról

Andy Warhol a XX. század egyik legmeghatározóbb művésze volt.

Laczkovich Borbála, a Banksy-kiállítás kurátora: „A felszín mögött egy komplex és ellentmondásos képet kapunk”

Laczkovich Borbála, a Godot Kortárs Művészeti Intézet kurátora segítségével tisztába tesszük, mit is jelent egy Banksy-mű hitelessége, jogos-e a művész szellemiségére hivatkozni a kiállítás ellen, miközben jópár műhelytitokra és felszín alatti sztorira is fény derül.

Saiid: „Ugyanaz a vonat, csak lecsatoltak egy pár vagont”

A lényeg, hogy az „élet szörfdeszkáján” sodródni és ride-olni is ugyanolyan jó lehet!

ez is érdekeltéged
<3