Elhatároztam, hogy új munkát keresek. Beküldtem az önéletrajzomat egy irodába, és be is hívtak. Az interjú 5 órán át tartott. Azt ígérték, hogy telefonon értesítenek, de már egyáltalán nem volt kedvem náluk dolgozni. Ebben akkor lettem biztos, mikor kimentem a mosdóba, ahol találkoztam egy régi ismerősömmel, aki szintén ott dolgozott. Volt kulcsa a mosdóhoz. Kiderült, hogy minden alkalmazottnak külön kulcsa van hozzá, hogy mások ne használhassák. De egy valami összezavart. A mosdóban 20 tekercs WC-papír volt, mindegyikre rá volt írva egy-egy alkalmazott neve. Nevettem, és sarkon fordultam. © Star4ok / Pikabu
Titkárnői pozícióra jelentkeztem. Kérdezték, milyen végzettségem van, mondtam, hogy felsőfokú. A válaszuk az volt, hogy “Nekünk nincs szükségünk nagyon okos titkárnőre.” Ledöbbentem. © Olga Podkovyrina / AdMe
Ma egy állásinterjún azt kérték tőlem, mutassam meg a telefonomban lévő utolsó 10 fotót. Megmutattam. Volt sok kép a kutyámról is, az egyiket a HR-es megnyitotta, és komoly hangon azt kérdezte: “Levágatta a kutyája fülét? Azért van bekötve?” © vishenka18710 / Twitter
Történt néhány váratlan dolog, mikor elkezdtem munkát keresni. Az egyik interjún azt mondták: “Igen, 9-től este 6-ig dolgozunk, de nem szoktunk 6-kor hazamenni. Nem szeretjük a lusta hozzáállást.” Fogtam magam, és hazamentem. © S.Egorov / Pikabu
Egy kis utazási irodában voltam interjún. A vezető, aki egyben a tulajdonos is volt, azt mondta, ha engem választ, két nyomtatványt kell kitöltenem. Egyet a felvételemről, egy másikat pedig a kirúgásomról. Ez utóbbin nem lesz dátum. Bármikor ráírhatja. © Elena Lutskaya / Facebook
Egy tetováló szalonba jelentkeztem adminisztrátornak. A HR-menedzser kérte, hogy mutassam meg az Instagram-oldalamat a telefonomon. Odanyújtottam neki. Elvette a telefonomat, és elkezdte görgetni a posztjaimat, megnézte a fotóimat, még azt is, melyikre hány lájkot kaptam. Megkérdezte, hogy egyes fotókra miért érkezett kevesebb lájk, mint a többire. A személyes dolgaimban turkált, közben egy pillantást se vetett rám. Úgy éreztem magam, mint egy árucikk a piacon. © sun_shine_wheat / Twitter
Egy vállalathoz mentem interjúra. Kérték, hogy várjak egy kicsit a folyosón. Miközben vártam, odajött hozzám egy kutya. Nyújtottam felé a kezem, megnyalt, elkezdtem simogatni. Kiderült, hogy az igazgató kutyája volt, az interjún pedig az volt az egyik kérdés, hogy félek-e a kutyáktól. © Nataliya Ostashko / Facebook
Nekem is van történetem állásinterjúkról. A HR-menedzser megkért, hogy üljek távolabb tőle, mert nem szereti, ha valaki túl közel van hozzá. Végül már az iroda legtávolabbi pontján ültem, és próbáltam megérteni, hogy mit motyog. © Pavel Kononenko / Yandex Zen
Munkát kerestem, és már sok cégnél voltam interjún. Az egyiken 5 másik jelentkező is volt mellettem. Május vége volt, iszonyú hőség. Mindannyian a recepción ültünk, és én nagyon szomjas lettem. Volt egy vízautomata a sarokban, de nem volt hozzá pohár. Már majdnem hőgutát kaptam. Megkérdeztem a recepcióst:
– Elnézést, kaphatnék vizet? Válaszolt, de közben folyamatosan a számítógépet bámulta.
– Nem. Ez a víz csak az alkalmazottaknak van.
– Komolyan a vízen spórolnak?
A recepciós intett a kezével.
– Igyon. Nem vagyunk irigyek. De poharat nem adunk, mert az nincs.
Visszaültem a helyemre, aztán eszembe jutott valami. Újra odamentem a recepcióshoz.
– Tudna nekem egy papírlapot adni? – Nyomtatópapír jó lesz?
– Igen, jó lesz.
Mikor megkaptam a papírt, tölcsért csináltam belőle, megengedtem a vizet, és végre ihattam. A recepciós szinte sokkot kapott. Ezután 2 srác is kérte, hogy mutassam meg nekik, hogyan csináltam a tölcsért, hogy ők is ihassanak. © LampaTrampa / Pikabu
Az egyik interjún az interjúztató egy papírvágó késsel csinálta a manikűrjét, majd elégedetten nézegette az eredményt. A körmei szörnyű állapotban voltak. © Anna Sharovatova / Facebook
A cégünk ebédlőjében ettem. Az igazgató a szomszéd asztalnál ült, és interjúztatott egy fiatal férfit, akinek hirtelen egy hatalmas csótány pottyant a kezére. Felugrott, és kiabálni kezdett: “Ez meg mi a fene volt?!” Mikor megnyugodott, visszaült, és azt mondta: “Sajnálom, elvesztettem az önuralmamat.” Erre az igazgató: “Ha ettől elvesztette az önuralmát, akkor nem ön a megfelelő erre a munkára.” © KingHawkins / Pikabu
Fiatal lány voltam, akkor fejeztem be a főiskolát, és egy fejvadász cégen keresztül pályáztam egy állásra. A fejvadász nő folyamatosan a lábaimat bámulta. Azt mondta, ehhez a munkához harisnyát kellene viselnem. Mivel már eleve harisnyában, magas sarkú cipőben és szoknyában voltam, mondtam, hogy rendben. Elkezdett a dresszkódról magyarázni, majd egyszer csak megrántotta a lábamat, hogy bizonyítsa, nincs rajtam harisnya. Majdnem kizuhantam a székből. A nő elnézést kért, én meg ezek után nem kértem többet belőlük. © Eileen Donovan / Quora
Az egyik állásinterjún a szokásos házas vagyok-e kérdés után a HR-es megkérdezte, hogy kivel élek együtt. Mikor mondtam, hogy a rokonaimmal, megváltozott az arckifejezése, és keserű hangon azt mondta: “Olyan jóban van a rokonaival, hogy képesek együtt élni?” © Lana / Woman.ru
Egy népszerű magazinhoz jelentkeztem újságírónak. Vittem magammal a cikkeimet is. A nő, aki interjúztatott, hozott magával egy tányér sushit, és azt mondta: “Meg kell ennem az ebédemet, megvan a fontossági sorrendem.” Aztán megkérdezte, milyen munkára jelentkeztem, majd azt mondta, neki erre nincs ideje, mert most érkezik a Boyz II Men. Már találkoztam velük korábban a liftben. Tudtam, hogy nem akarok ennek a nőnek dolgozni. © Warm-Thanks4059 / Reddit
A legjobb barátomnak nem sikerült az állásinterjú. Megtudta, hogy miért, amikor véletlenül meglátta, hogy a HR-es mit jegyzetelt róla a papírra: “Látszik a kezein, hogy kézzel mosogat.” Teljesen normális kezei vannak, ápolt, szép manikűrrel. Igen, saját maga mossa el az edényeket, emellett takarítani is szokott, megágyazni, és magának fésüli a haját is. Érdekelne, vajon kit kerestek erre a pozícióra. Talán egy hercegnőt, aki helyett mindent szolgák csinálnak. © Elena Marchuk / AdMe
Egy közigazgatási állás miatt voltam állásinterjún. Kérdezték, kik a szüleim, miből élek, egyedülálló vagyok-e, miért nem vagyok házas stb. Végül azt mondták, itt volna az ideje, hogy ne váltogassam a munkahelyeimet. 30 éves voltam. © Elefany / AdMe
Egy másik városba mentem interjúra. Hosszú volt az út, az idő pedig borzasztó, havas eső esett. Az igazgató interjúztatott, azt mondta, jó volt beszélgetni velem, és megkérdezte, mikor tudnék kezdeni. Meglepett hangon mondtam: “Köszönöm, hogy ezt mondja, de előbb beszéljünk a fizetésemről is.” A válaszát sosem fogom elfelejteni: “Az még eszembe sem jutott.” © Aline Dichka / AdMe
Egy induló vállalkozásnál pályáztam vezetői pozícióra. A befektetőjük küldött oda. Az interjúztatónak a kisbabája is ott volt a szobában. A baba nagyon nyűgös volt. Az anya, a cég tulajdonosa felvette a babát, és elkezdett szoptatni. Úgy tettem, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb dolog. Végül felvettek, de 6 hónap után eljöttem, mert a döntéshozás egy kissé zavaros volt a cégnél. A történet tanulsága, hogy az interjún mindig figyelj a jelekre. © unknown author / Quora
Rég történt. Programozó állást kerestem. Az egyik cégnél már több interjún is voltam, az utolsó a vezérigazgatóval volt. Mindenkit személyesen akart ismerni a cégnél. Beléptem, üdvözöltük egymást, majd egy szünet következett. Nézett rám, azt gondoltam, majd a munkával kapcsolatban kérdez tőlem valamit. – Mi a horoszkópja? – kérdezte.
Elég szokatlan kezdés.
– Rák…
– Hmm… – mondta, majd újra szünet következett. – Egy Rák programozó jól hangzik. Oké, fel van véve, kérem a papírjait. © kastec / Reddit
A cikk a Bright Side segítségével készült.
Korábbi cikkünk is érdekelhet.
20 ember, érdekes titkokat osztott meg a munkájáról,és azóta nyugodtan nem tudunk aludni
Ahány foglalkozás annyi érdekesség amit munka közben lel meg az ember.
